Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 1. szám - A törvényhozás művészetéről. 1. [r.]

A TÖRVÉNYHOZÁS MŰVÉSZETÉRŐL. medius erejénél fogva». Ha a büntető törvény így szól: «a ki»> — azt akarja mondani: «mindenki, a ki». Egy hires assthetikus kijelentését, hogy a művészet nem egyéb, mint a természet egy temperamentum észleletében, bátran kiegészíthetem azzal, hogy az ítélet egy esemény az intellectus mérlegén. Ha pedig és?s%erü kell hogy legyen a birói ítélet, ha igazságos akar lenni: akkor minden bíróban a két világmozgató sarkalatos lelki erő között az egyiknek: az észnek le kell győznie a másikat: az értelmeket. Sehol annyira, mint a birói Ítéletben nem mutatható ki oly tisztán a soha ki nem egyenlíthető, minden filozófiai rendszeren végig vonuló ellentét az ösztön és az ész, a félig vagy teljesen öntudatlannak félhomálya és az értelem tiszta napfénye, az ész logikai érvei és az érzelemnek psychologiai forrásból fakadó vágyakozása között. Az intellectus fokozatos és állandó fejlesztése, melyet csak a szakszerű tanulmány, a jellem szilárditása, melyet csak a hivatás, a külső és belső függetlenség, melyet csak az állás és műveltség, végül az önmegfigyelés, melyet csak a határozat indokolása közvetíthetnek — éppen csakis elegendők az ész fölényének biztosítására az ide s oda huzó érzelmek: vágyó, kivánkozó vagy idegenkedő s gyűlölködő ösztönök fölött. Az itélő személy feltevése, fogadalma, esküje a kivánt eredményt nem valósithatják meg. Abból az egyszerű okból nem, mert semmiféle biró — ha csak nincs megvesztegetve — nem akar a törvénytől eltérni, nem sérti tudatosan az igazságot. Igazságos akarunk lenni, még ha magunk felelt is Ítélünk. De vajon képesek vagyunk-e erre r Ki véd meg bennünket az öntudatlan igazságtalanság ellen r Hiszen éppen az a sajátossága a mi lelki apparátusunknak, hogy a lenyűgözött érzelmek és vágyak soha sem rázzák le erőszakosan az értelem nyűgét, hogy önkényesen elfoglalják a belső irányitás kormányrudját. Egészen másként érvényesitik domináló befolyásukat. Elhomályosítják a\ értelmet; helyesebben szólva: mesterséges világitásba helyezik az ügynek rokonszenves és teljes sötétségbe borítják annak ellenszenves