Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A csavargás és koldulás szabályozása kriminálpolitikai szempontból. 1. [r.]

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. A büntetőjogi reformtörekvések sarkpontja: a visszaesés megelőzése, részben repressiv részben prseventiv, uton. Fokozni a repressiót s mélyrehatóbbá tenni a praeventiót a hivatásos büntevők ellen, ez az a tétel, a melyben a különböző büntetőjogi iskolák tanai találkoznak, a mi azonban csaknem lehetetlen volt egész a legújabb időkig az elitéltek nyilvántartásának s az identifikáló intézmények hiányossága folytán. Köztudomású, hogy nálunk még a büntetőlajstromok sem rendszeresittettek, noha a Bp. életbeléptető törvénye azoknak behozatalát meghagyta, s daczára annak, hogy a gyakorlatban az evidt-ntiában tartás hiányát felette súlyosan érezzük; az antropometrikus mérések pedig — tudtunkkal legalább — csupán a székesfővárosi m. kir. államrendőrségnél vannak rendszeresítve. Holott a criminaliiás elleni irányú harcznak elemi eszköze annak a tudása, hogy kivel s kikkel áll az állam, s a társadalom szemben. Dr. Gábor Béla a Galton-féle ujjlenyomati rendszert ösmertette a Jogászegylet február 25-iki ülésén, kimutatva annak a személyazonosság megállapítására szolgáló egyéb rendszerek feletti előnyeit, különösen hangsúlyozva azt a valószínűségi számvetést, mely bizonyítja a rendszer megbízhatóságát. Ha — mint azt Vámbéry Rustfem proponálta — a dactiloskopia tanulságait a casier judiciaire kapcsán értékesitenők, harczeszközeink értékes fegyverrel gyarapodnának. A márczius n-iki ülésen dr. Kármán Elemér értekezett a kir. ügyészség szerepéről a\ előzetes eljárásban. Fejtegetéseiben abból indult ki az előadó, hogy az előzetes eljárásbeli hatósági cselekmények széttagolása bűnvádi perrendtartásunkban helytelenül történt; hibáztatta nevezetesen azt, hogy a vádnak felelős ura, a kir. ügyészség, el van ma zárva az előzetes eljárás során a vádjának alapítására szolgáló bizonyítékok gyűjtésétől, s hogy e feladat egyrészt a rendőrségre, másrészt bírói közegekre, tehát oly functionariusokra van bizva, a kiknek hivatásköre — amazé praeventiv, utóbbié biráló tevékenység — merőben ellenkezik az adatgyűjtés s az erre vonatkozó szabad vizsgálódás természetével. Előadó helyesebbnek tartja az 1871 : XXXIII. t.-cz. alapján kialakult gyakorlatot, a melyet az jellemzett, hogy a kir. ügyész nem volt ügyfél, hanem az állami közérdekek önálló képviselője, kit munkájában