Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A csavargás és koldulás szabályozása kriminálpolitikai szempontból. 1. [r.]

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. az objectivitás eszméje vezérelt. Utalt arra is az előadó, hogy a bűnvádi perjog reformerei is azt az álláspontot képviselik, mit nálunk a hivatkozott törvény alapján állva Kozma Sándor fejlesztett ki, hogy t. i. a bizonyítékok gyűjtése egyedül a vádhatóság föladata. A kivonatosan előadott értekezésből nekünk ugy tetszett, hogy az előadónak az ideálja: a kutatási és anyaggyűjtési teendők egészének a vádhatóság kezébe letétele; annál inkább véljük ezt kiolvashatni, mert az előadó meglehetős kicsinyléssel szólott azokról a közbenszóló birói határozatokról, melyekkel az előzetes eljárás «a közszabadságok látszólagos ótalma czéljából» saturálva van. — Elvégre nem lehetetlen, hogy a bizonyítékokat nagyobb erélylyel halmozná fel a kir. ügyész, ki vádja sikereért hevül, mint a hivatásánál fogva tárgyilagosságra s bírálatra hajló birói személy. De az épen ezen a ponton előállható túlzásokra tekintettel, mielőtt az e'őkészitő eljárásból minden birói cselekményt eliminálunk, gondos kodni kell önkény és visszaélés ellen gátul alkalmas más számbavehető garantiákról, s biztosítékot kell teremteni, hogy a szervezeténél fogva az államkormánytól függő ügyészség a mentő bizonyíték anyagát — mindenesetre emberfeletti önmegtagadással — kellő mértékben meg fogja szerezni. Mig egy szakadatlanul működő közvédői hatóságot a\ esetek túlnyomó többségében tehetetlen terhelt érdekei oltalmára megszerezni nem sikerül, addig a birói közreműködésnek az előzetes eljárás köréből való teljes kivetéséről sem lehet szó. Az ügyfélegyenlőség elvét támadta ezután az előadó, mint a mely a Kozma Sándor által meghonosított — humanizmus és tárgyilagosság által jellemzett — rendszert helytelenül váltotta fel. Csakhogy az ügyfélegyenlőség eszméjéből, a mi Bp.-ban nagyon kevés van keresztülvive, de sőt sokan kétségbevonják, hogy a kir. ügyészség vagy a vádlott egyáltalán ügyfél-e. Tüzetesen foglalkozott az előadó a régi magyar tiszti ügyészség jogállásának kérdésével. Levéltári kutatásai nyomán azt állapította meg, hogy a tiszti ügyészség nem önálló hatóság, hanem csupán az alispán procuratora volt, a ki megbízója nevében adta be a vádlevelet; de a vizsgálóbírót az alispán, a vád ura íDominus Magistratualis et Actor) küldte ki s ugyanő elnökölt az itélőszéken. Innét látszik, hogy a magistratura vádolt, vizsgáit s ítélkezett. De sőt védett is. Azaz az összes functiók benne összpontosultak. Ez a XVIII. századbeli inkvizitorius per képe. Megállapította az előadó, hogy a bűnvádi per ilyképi szabályozására a Praxis Criminalis volt hatással. Azt a jelenséget, hogy a vizsgáló orgánum emelte a vádat is, előadó a jövő alakulás előképének tekinti. Dr. Zitelmann Ernő, a bonni egyetem világhírű professora, fog a Magyar Jogászegyletben április i-én előadást tartani. Az előadás tárgya: ((Törvényes kötöttség és birói szabadsági). (Bindendes Recht und richerliche Freiheit. ) Lisztnek a jövő büntető jogáról tartott felolvasása óta