Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A kérdés-feltétel megtagadása esküdtbírósági eljárásban

2ÓÓ VARGHA FERENCZ Ha ezek után a Bp. 361. $-nál a legis rátiót kutatjuk, azt mondhatjuk, hogy a törvény a^ért jogosította fel a bírósagot bizonyos kérdések mellőzésére, mert egyrészt el akarta qárni a? esküdteket attól, hogy hatáskörükbe nem tartozó kérdésekben határosának,* másrészt a- anyagi joggal ellentétben álló vagy teljesen irreleváns kérdések mellőzésével a jogilag helyiélen verdietek keletkezésének akarta útját állani. Szakbiróságnál a felek bármily képtelen inditványnyal előállhatnak, a nélkül, hogy hasonló ítéletek hozatalától kellene tartanunk. Biztosítékot nyújt ez ellen a szakbíró szakismerete. Laikus bíráknál azonban épen ez a szakismeret hiányzik, tehát a törvényben kellett garancziákat felállítani az absurd verdictek ellen. Ilyen garanczia a helyesbitő eljárás (770. §.) s az eljárás felfüggesztése mellett (371. §.) a biróságnak az a joga, mely szerint «a törvényből meritett okból» a külön kérdés feltételét megtagadhatja (361. §.). A tisztán jogi területet elhagyva, lássuk már most, hogy a bíróság jogosult-e a kérdés-feltételt abból az okból megtagadni, mert a kérdésnek nincs alapja a bizonyítási eljárásban ? Szinte önkénytelenül tollam hegyére kerül itt a Bp. 324. §. első bekezdése s a 337. §. Az előbbi szabály szerint «a biróság ítéletét csakis a főtárgyaláson fenforgott bizonyítékokra alapithatja ». Ez a szabály a 337. §. szerint esküdtbirósági eljárásban is érvényes, következéskép a laikus biró verdictjét csakis a főtárgyaláson fölmerült bizonyítékra alapithatja. Ha a bíróság ezt a szabályt megsérti, a közvetlenség elvét sértette meg, mely szerint csak a szóbeliség elve alapján megtartott főtárgyaláson közvetlenül felvett bizonyítás használható fel az ítélethozatalnál. E szabály alapszabálya a modern perjognak; kivételt alóla a törvény csak perjogi vis major folytán és czélszerüségi okokból tett a 313. §. esetében. Ettől eltérni * Mint láttuk a kérdésfeltételnek perjoyi okból való elutasitása csaknem mindig hatásköri szabályban gyökerezik.