Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - A törvényhozás müvészetéről

A TÖRVÉNYHOZÁS MŰVÉSZETÉRŐL. ján rágalmazás miatt ítéli el azt, kivel szemben a bűnösséget a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazásban azért nem tartotta kimondhatónak. mert az alsóbiróságok nem állapították meg a vád valótlanságát E szerint a vádlott felmentése vagy megszüntető határozat hozatala mindig és feltétlenül kell hogy maga után vonja a feljelentő elitélését, csak L7 minősítés lehet kétséges. Ha «tudva hamisan vádolt*), el kell őt itélni a Btk. 227. §-a alapján, ha nem tanúsított kellő gondosságot a feljelentés megtételénél, cselekménye a Btk. 260. §-a szerint minősül; ha pedig sem a dolus, sem a culpa nem bizonyitható vele szemben, kisegíti a bíróságot a Btk. 258. §-a, mert bizonyos, hogy vádja nem bizonyult valónak és ennélfogva (!) «több, habár nem együtt levő személy előtt, olvan tényt állított, mely valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné vagy azt a közmegvetésnek tenné ki». Bizonyos, hogy így nem szabad törvényt értelmezni. Kétségtelen, hogy a favor defensionis, melynek kedvezményében a sértett részesült az alapperben, megilleti a vádlottat a rágalmazás miatt a Btk. 260. §-a alapján megindított eljárás egész folyamán is. Mielőtt tehát a bíró kutatná, vájjon vádlottat gon* Ily ítéletet hozott még 1901; márczius hó 9-én 2178/904. sz. a. a kir. Curia rágalmazással vádolt Csiki Ferencz bűnügyében. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla a Btk. 260. g-a alapián ítélte el vádlottat, a ki a megyei tiszti ügyészt alaptalanul hivatali visszaélések miatt a kir. belügyministernél feljelentette. A kir. Curia azonban • tekintettel arra, hogy a kir. ítélőtábla által nincs megállapítva, miszerint a belügyministeriumhoz beadott beadványban tett rágalmazó állítások egyenesen valótlanoknak bizonyullak, ezen lényeges alkotó e'em hiányában pedig a cselekmény . . . nem meríti ki a Btk. 200. §-a alá eső hatóságelőtti rágalmazás tényálladékát, hanem az ítéletben felemlített állitások, miután azokra nézve csak az állapíttatott meg, hogy a valóság bizonyítása nem sikerült, és hogy azok az állított tények valódiság esetében alkalmasak lennének arra, hogy sértettet nemcsak a közmegvetésnek tegyék ki, hanem arra is, hogy ellene büntető eljárás megindittassék — egyedül a Btk. 238. §-ába ütköző rágalmazás vétségének megállapítására lévén alkalmasak, a kir. ítélőtábla ezen bűncselekményt illetően abban a kérdésben, hogy azt a büntetőtörvénynek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni, a törvényt tévesen alkalmaztat. — Hasonló észjárással a budapesti kir. itélő tábla is megengedhetőnek tartja, hogy vádlottat, kinek hatóság előtti vádja ovalóllannak nem bizonyult, mégis elitélje becsületsértésért, mert, vádba nem vett állításának valódisága be nem bizonyult*. (1904 nov. 22-én 7281. sz. a. Grill-féle döntvénytár folyóirat 1. évfolyam 124. I.) •