Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 4. szám - Az ügyvédség jövője

AZ ÜGYVÉDSÉG JÖVŐJE. Irta: POLLÁK ILLÉS. Lehet-e valaminek jövője, a minek se múltja, se jelene? Fejlődéstani szempontból a kérdésre nem kell felelet, de mert nálunk a dolgok általában nem a nagy törvények rendjén folynak, az ügyvédségnek mindamellett lehet és lesz is jövője, jóllehet nincsen múltja. Ezt a reményünket én abból a hitből merítem, hogy Magyarország valamikor mégis csak jogállam lesz, ez pedig el nem lehet ügyvédség nélkül. Ne méltóztassék pedig túlzásnak venni, ha annak ellenére, hogy az ország majdnem elvész a tenger sok ügyvéd alatt, azt állítom mégis, hogy nincsen ügyvédségünk. Az országnak van óooo ügyvédi mesterséget üző lakosa, ezek között van néhány száz kiváló egyén, ügyvédsége azonban, melynek az elemek elhelyezkedésénél fajsulyát meg lehetne érezni, s mely a nagyszervezetben mint életszerv jelentkeznék, nincsen. Vannak kamaráink, de nincsen ügyvédi testületünk; vannak szabályaink, de nincsenek belső törvényeink; a mint hogy vannak védők, de nincsen védelem. Az ügyvéd, a ki felét a jogélet vadonjaiban kalauzolja, egytől egyig jogvadász, jogkalandorszámba megy, a kit a hatóságok a vadorzó módjára kezelnek, ki az ő békés vadaskertjük csendes elvonultságába betör, hogy az ő jogos békéjüket lepuskázza. Hogy az erdő és az ő vadállománya a felek jogszerinti vadászterülete, melyen a hatóságok csak a felügyeletet végzik s hogy az ügyvédség ezen a területen az állami érdekek legfontosabb munkáját végzi, ez ma még nálunk ismeretlen igazság. Ügyvédi rendtartásunk ezen a helyzeten nem tudott segiteni. Az ügyvédségnek nem tudott súlyt adni és a közvéleményt nem tudta meghódítani a kar számára. Mindezt pedig logállani IV, évf. 4. t. j-