Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VII. fejezet; A beszámitást kizáró vagy enyhitő okok. 19. r.

22Ó BÍRÓI GYAKORLAT. beszámithatlanságot, az országos tébolyda az eskórnak határozott kizárásával, gyönge elméjüséget kapcsolatban idült szeszmérgezéssel s ennek folytán beszámithatlanságot állapított meg. Az orvos-egyetem vádlottat vele született elmegyengeségben szenvedőnek, tehát «elmebetegnek» nyilvánította. Az első és a második fokban gyilkosság miatt (!) elitélt vádlottat a Curia a btk. 76. §-a alapján mint elmebeteget felmentette, annak is kiemelésével, hogy «vádlott büntetendő cselekmények elkövetésére hajlandósággal nem bir», ezek szerint vádlott elhatározásának a józan észszel össze nem egyeztethető indoka már magában alapos kételyt támaszt a vádlott elmebeli állapotának épsége ellen, a melyet csak fokozni alkalmas az, hogy vádlott a nélkül, ho;_iy gyermeke elemésztése iránti vágyától elállott volna, a bántalmazott gyermeket, a nélkül hogy tudhatta volna, miként az általa okozott sértések a gyermek halálát fogják eredményezni, élve hagyta és igy cselekményének kivitele az öntudatos elhatározással kapcsolatos törekvést a kitűzött czél elérése iránt szintén nélkülözni mutatkozik. Némileg analóg esetet 1. Dtár III. f. 6. k. 57. 1. Felmentés elmezavar czimén, midőn az apa azért ölte meg csecsemő gyermekét, mivel az sirt s elcsendesíteni nem tudta. Az ujabb orvosi elmélet a szorosabb értelemben vett «elmebetegségek)) mellett, psychikai elfajulások — degenerált állapotoknak — létezését vitatja, milyenek jelesül aj az erkölcsi és b) az impulsiv téboly.* Az előbbiről, melynek lényegét akként állapítja meg, hogy a «logikai folyamat zavartalansága, az eszmélet épsége és téveszmék s érzékcsalódások teljes hiánya mellett, az egyén erkölcsi és jogi motívumok helyett csak a hasznos és a káros fogalmai iránt bír érzékkel és ezen erkölcsi és értelmi elfajulásnál fogva többé-kevésbbé ellenállhatlanul önző, erkölcstelen ösztöneinek ki van szolgáltatva* •— a Reichs-G.** azt a figyelemreméltó kijelentést teszi, hogy: «nem képezheti ezúttal vizsgálat tárgyát az a kérdés, vajon az «erkölcsi téboly» elméletet egy későbbi törvényhozás, és mennyiben értékesitheti-e; a tételes törvény szerint azonban kétségtelen, hogy az erkölcsi támpontnak fellételezett hiánya, a beszámithatóságot csak akkor zárhatja ki, ha az a szellemi tevékenységnek beteges megzavarására vezethető vissza«. A curiai ítélkezésben e kérdéssel tüzetesen foglalkozó ítéletet nem találtam. Ellentétben az elméletben némelyek által képviselt azzal a nézettel, * tgy Kraft-Ebing az elmetehetség beteges megzavarásának két fő osztályát állítja fel: I. Elmebetegségek? II. Psychikai degenerált állapotok. Az első főosztályban fontosak: 1. a melanchplia; 2. a mánia; 5. az őrühség (üldözési, pörlekedesi, vallási őrültség = Wahnsinn); 4. szerzett szellemi gyengeség, a mely rés/int az 1alatti betegségnek következménye, terminalstudiuma, részint mint dementia paralytica testi sértések után all be; s,. alcoholismus chronicus; 6. epilepticus téboly; 7. hysterikus téboly. A II. főoszialyba tartoznak: 1. az erkölcsi téboly; 2. az impulsiv téboiy. ** 1886 decz 14. Rechtspr. 8. k. 770. 1.