Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Névviselési jog vagy kényszer?

TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. már véglegesnek tekintendő névvel lehet felcserélni — gyakrabban változhatik. Mindezek, a miket itt elmondottunk, arra utalnak, hogy a nőnek a Tervezet 97. §-ában biztosítandó névviselési jogát nem szabad egyuttai minden jogviszonyra vonatkozó kötelességként felfognunk, annál kevésbbé annak nyilvánítanunk. Ha mint egyszerű családjogi jogosítványt fogjuk fel és kifejezetten annak jelentjük is ki, ebből még nem következik, hogy az általános házastartási kötelességek szempontjából — tehát a férjjel és csakis a férjjel szemben — nem fűződik ehhez a joghoz bizonyos fokú kötelesség is. Sőt a házasság természetének mai felfogásából kiindulva kétségtelennek kell tartanunk, hogy a nőnek férjére való tekintettel bizonyos mértékben kötelessége •— és ez inkább negatív formában fejezhető ki helyesen — hogy a férje nevét használatának következetes és c^él^atos mellőzésével a feleség ne kicsinyelje, ne nézze le ; ez a kötelesség azonban nem jogi, hanem inkább morális kötelesség. Törvényszerkesztési szempontból helyes a Tervezet 97. §-ában azt is kiemelni, hogy az özvegy nő is viselheti elhalt férje nevét özvegysége tartama alatt. Ennek indokait már mások előadták. Ezzel a kiegészítéssel tehát a szakasz igy volna szövegezendő némileg eltérően az eddig ajánlott szövegektől: *A feleségnek joga van férje nevel viselni. A\ ö\vegy no tovább viselheti elhalt férje nevét mindaddig, mig újból férjhe\ megy». Ezt a szövegezést a következő előnyök ajánlják: Először nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a férj nevének viselése nem általános jogi szempontból vett kötelessége is egyuttai a nőnek s hogy az a férjes nő, a ki a szállodai vendégkönyvbe csak leánynevét iria be — ha a megkívánt egyéb személyi adatokat helyesen sorolja fel — nem követi el az 1879: XL. t.-cz. 72. §-ában körülirt kihágást. Másodszor megmarad a hazai közfelfogás és a mai jogállapot alapján, midőn nem veszi figyelembe a német ptk. hasonló tárgyú 1355. §-ának rendelkezését (Die Frau erhált den Familiennamen des Mannes) és családnév helyett pusztán csak nevet emlit; mi alatt természetesen a család- és utónév (keresztnév) együttesen értendő. És végül nem hagy fenn kétséget az iránt — ami a mai jogállapot szerint is vitás — hogy az ismételten férjhez ment nőnek utóbbi házassága felbontása után nem éled fel többé az a joga, hogy az elhalt első férje nevét használhassa, ellenben teljes joggal élhet eihalt férje nevével, ha utóbbi házasságának semmisségét a bíróság kimondotta. Dr. Ladányi Béla.