Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon

AZ ALKOTMÁNY- ÉS JOGTÖRTÉNET TANÍTÁSA. l87 ilyen terjedelemben való fejtegetése tudományos alapokon nyugvó rendszeres munka? Vájjon lehet-e itt szó csak a legtávolabbról is positiv történeti alapokról, a melyeken az egyes perbeli intézmények fejlődése nyugszik? Vájjon ez is nem-e csak nagy általánosságokban előadott kép-eleti perjog, egy képzeleti tudomány, Illusionslehre — mint Stoerk találóan mondja — a melyben még az egyes fontosabb középkori perjogi fogalmak és intézmények, mint pl. a felperesség (actoratus), a meghatalmazás, az avatkozás, a szavatosság, a peregyezség s azzal kapcsolatosan a békebiróság stb. még csak érintve sincsenek? Végül ugy hiszem, hogy B. ur maga sem fogja hinni vagy állithatni, hogy a%ok a követelmények, a melyeket ő czikkében a középkori és újkori perjog előadása tekintetében felállított, Hajnik könyvében a legkisebb mértékben is megvalósulást nyertek volna. Egyedül csak az esküdtszéki intézmény eredete van Brunner* alapvető munkája nyomán egy oldalon előadva, tehát szintén csak nagyon általános vonásokban, a miből a kezdő joghallgató vajmi keveset ért meg. Mindezek alapján röviden összegezhetjük a végeredményeket. Először is konstatálnom kell, hogy B. ur már eleve elejtette czikkében Hajniknak és követőinek tulajdonképpeni álláspontját, a mely szerint ezentúl is az "Egyetemes európai jogtörténet" tanitandó, különös tekintettel a magyar jogfejlődésre. Már ő is arra a helyes álláspontra helyezkedik, a melyet én már Hajnikkal szemben 1891. évben kifejtettem, hogy első sorban a «Magyar alkotmány- és jogtörténet» tanitandó és az úgynevezett egyetemes jogfejlődés csak másodsorban, csak a magyar jogfejlődés mellett vehető figyelembe. Másodszor konstatálhatom azt is, hogy B. ur Sohm-m&\ * Die Entstehung der Schwurgerichte. Berlin, 1871. **• L. Vécsey Tamás, Hajnik Imre emlékezete. Szádok, 190;. évf. 126. és 141. lapok.