Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Az alkotmány- és jogtörténet tanítása Magyarországon

i88 TIMON ÁKOS Stoerk-ke\ és velem szemben semmiképpen nem tudta bizonyítani, hogy az úgynevezett «Egyetemes európai jogtörténet* — ugy miként eddig — kötelező főkollégiumban előadható volna, sőt önmaga is beismeri, «hogy ez tulmessze megy és sok feleslegesre is kiterjedne» (190. lap). Ez által az «Egyetemes európai jogtörténet*) tanitását mai formájában ö maga is elejtette, e helyett külön főkollégiumban valami «összehasonlító jogtörténet*)-félét kivánna tanitani, a mi már közelebb jár ahhoz az állásponthoz, a melyet én a Jogállamban megjelent czikkemben kifejtettem. Harmadszor megállapítható az is, hogy B. urnák csak a%t és annyit sikerült bizonyítani, a mit értekezésemben én is kifejezésre juttattam, hogy bizonyos középkori jogintézmények a «Magyar alkotmány- és jogtörténet*) keretében tüzetesebben nem tárgyalhatók, mert abban semmi talajjal nem bírnak. Ilyen a hűbériség mint államszervezeti alapintézmény, ilyen a testületi szervezkedés, ilyen az esküdtszék mint különálló perjogi intézmény. Az eféle intézmények behatóbb tárgyalására azonban nem tartok szükségesnek öt órás főkollégiumot, hanem teljesen elegendő három órás speciálkollégium, sőt nem tartom szükségesnek azt sem, hogy eme speciálkollégiumnak előre meghatározott czime legyen, valamint nem tartom az első éves joghallgatók túlterheltsége érdekében megengedhetőnek, hogy vizsgálati tantárgy legyen. Negyedszer konstatálható az is, hogy B. ur, mig egyrészt ama súlyos vádat emelte ellenem, hogy én könyvemet, az abban kifejtett alapelveket, módszert és rendszert «á la Martini» kötelezőleg akarom előiratni, addig másrészt ő maga tünetes utasításokat akar előírni, hogy a büntetőjogi és perjogi intézmények milyen terjedelemben s mily korszakokra kiterjedőleg adassanak elő. Szerintem azonban minden ilyen törekvés egyrészt sikertelen és czéltalan, másrészt egyenesen az egyetemi tanításnak és a tudomány müvelésének szabadságába ütközvén, határozottan mellőzendő. Végül megállapítható az is, hogy B. ur hosszas fejtegetései után is az alkotmány- és jogtörténet tanításának kérdése csak