Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 3. szám - Az 1867:XII. t.-cz. közjogi tartalma

BEKSICS GUSZTÁV alapvető gondolattól közjogunk ezredéves fejlődésériek változatos utjain sohasem tért el. Ebben gyökerezik a jogfolytonosság nagy elve, mely hatalmas és védő karjával átöleli egész alkotmányunkat. Ezt egészíti ki ezredéves létünknek egy másik, soha megnem szakított aranyfonala, hogy minden jog forrása Magyarországon a nemzet. A jogfolytonosság által soha csorbitni nem hagyott állami és nemzeti függetlenség elve és az összes jogok forrásának a nemzet kebelébe való elhelyezése az a kettős sarkpont, melyen mint szabad tengelyen egész alkotmányunk megfordul. Régi és uj alkotmányunk egyaránt. Az 1848 előtti, az 1848-iki és az 1867-iki alkotmány tehát mindig egy és ugyanazon alkotmány. Mindenik a nemzeti szuverenitáson, s azon a gondolaton alapul, hogy minden jog, tehát a korona összes jogai is, a nemzettől, mint ősi forrásból származnak. Közjogilag és nem politikailag szólva ekkép tulajdonkép csak egy alkotmány van, mint ezt ((Közjogunk és nemzeti törekvésünk^ czimü munkámban (1903) részletesebben kifejtettem. Ez egységes alkotmányunknak 1848 előtti, 1848-iki és 1867-iki intézkedései csakis ama szervek tekintetében különböznek, a melyek által a nemzet, szuverenitásukban soha meg nem csorbult jogait gyakorolta, vagy pedig gyakorolni törekedett. Önálló, csonka, vagy közös szervek alkotják a különbséget egységes közjogunk különböző korszakai között. Ekkép, hogy az 1867: XII. törvényczikk közjogi tartalma egészen világos legyen, az államjogi, illetőleg a szuverenitási orgánumok mivoltát kell vizsgálnunk. E czélból azonban rövid történeti visszapillantást kell tennünk. 1. A Habsburgok a szerencsétlen mohácsi csata után a teljes magyar alkotmányt vették át, ugy a mint az a századok folyamában kifejlődött. Ekkép a teljes magyar nemzeti és állami függetlenséget, azoknak a harczoknak eredményeivel együtt, a melyek a királyság intézménye és a nemzet közt lefolytak. Átvet-