Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - Viszonos végrendeletek

D? KISS GÉZA ív. ö. Loewenwald, 6. o., Gö?, Arch. f. ziv. Prax. =54., 14$., Glück, i. h., Endemann, i. m. 44. §., Planck-Ritgen, i. m. V. 2265. §. etc). Mint e tekintetben kétségtelen bizonyitékra elég legyen arra hivatkozni, hogy egyes particularis német törvények oly házastársaknak, a kik «allgemeine Gütergemeinschaft»-ban élnek, külön végrendeletek («Sondertestamente») alkotását egyenesen megtiltják, igy a régi würltembergi jog, Lippe-Detmold, Bamberg, Kempten, Nördlingen, Fidda, Erbach (Hessen-Darmstadt), számos hannoveri part. jog és a házassági vagyonjog tekintetében int. 1860, ápr. 16-iki poros^ törvény. A szerzeményi közösség eszméje a közös végrendeletek .intézményét ha\ai jogunk szellemével is megegyezővé teszi. (V. ö. Ind. i. h.). Megállapítottnak tekinthetjük tehát, hogy intézményünk történelmi alapeszméje: a házastársak vagyonközössége. III. A mi az intézmény constructionalis oldalát illeti: itt mindaddig semmi nehézség nem merülhet föl, mig csak a két házastárs szerepel, harmadik részeltetett személy azonban nem. Ha A. meghal, B. lesz az örökös és ha B. hal meg előbb, A. lép az örökébe. A nehézség ott kezdődik, midőn harmadik személyek szerepelnek, midőn tehát harmadik személyek számára történik rés^eltetés. Ez a kérdés súlypontja, az itt fölmerülő nehézségek lebonyolítására keletkezett az a sok elmélet, melynek azonban mai napig sem sikerült e feladatot megoldani. A construálandó végrendelkező intézkedés abban áll, hogy a házastársak egymást kölcsönösen örökösnek nevezik és a túlélőnek halála esetére mindkettejük hagyatékában mint örököst harmadik személyt részesítenek. A német ptk. 2269. §. e kérdést igy oldja meg: «habén die Ehegatten in einem gemeinschaftlichen Testamente, durch das sie sich gegenseitig als Érben einsetzen, bestimmt, dass