Jogállam, 1905 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1905 / 2. szám - A törvényhozás művészetéről. 2. [r.]

A TÖRVÉNYHOZÁS MŰVÉSZETÉRŐL. 9' egyszer próbálkozott meg azzal, hogy jogi gondolatot törvényes alakba öntsön, tanuskodhatik e művészet nehézségeiről. Itt nem elég, hogy a törvényhozó tudja mit akar, hanem szükséges az is, hogy gondolatait oly módon fejezze ki, mely nem türi a félreértést és nem engedi meg a félremagyarázást. Valamint az iró mindig az olvasónak, a szónok mindig a hallgatónak álláspontjára kell hogy helyezkedjék, a törvényhozó is azokra legyen tekintettel, kik alkalmazzák rendelkezéseit. Más rendeltetése van a nyelvnek a törvényhozásnál, és más a politikában vagy diplomácziában. A törvényhozó szájában a nyelv egy praecisiós műszer. Szőrszálnyi elhajlás mértföldnyire elterelheti a judicaturát. A szófüzés sajátossága, az interpunctatio elhelyezése, a kötszócska vagy annak hiánya, a módot jelző szórag egész seregét a pereknek életre keltheti s a bűnösség vagy felmentés kérdésében dönt.* Tudjuk, hogy mire vezetett a gyakorlatban a képviselőház igazságügyi bizottságának eljárása is, mely a büntetőtörvénykönyv zsarolási szakaszának szövegében a «jogtalan* jelzőt a «jogtalan«/» szóval felcserélte. A helyettesítés messzebbmenő szándék nélkül történt, a szakasz lényegén nem is akartak változtatni, s e tisztán styláris módositás folytán zsarolás miatt elitéltettek már sokan, kik jogos követelései érvényesítésére nem bírói uton törekedtek. Éppen az kölcsönöz oly kiváló fontosságot a törvény technikai tökéletességének, hogy annak szövegét önmagából magyarázzák, s hogy a törvényhozó szándékát csak ott veszik figyelembe, hol annak határozott kifejezést adott. Minden törvény egy végrendelet. Életbe léptetése örökké elnémítja szülőjét, és másból mint a törvényből nem tudhatja meg a bíró, hogy mit akart a törvényhozó. * Az osztrák polgári törvénykönyv 4$. §-a szerint: «Ein Eheverlöbms oder ein vorláulíges Versprechen sich zu ehelichen, unter was für Umstánden oder Bedingungen es gégében oder erhalten worden, zieht keine rechtliche Verbindlichkeit nach sich, weder zur Schliessung der Ehe selbst, noch zur Leistung desjenigen, was auf den Fali des Rücktrittes bedungen worden ist.» E szakasz eredeti szövegezésében és a törvénynek nyugat-galicziai kiadásában nem fordul elő vessző «nach sich» és «weder« között. Hiányának, illetőleg ottlétének nagy horderőt tulajdonított az irodalom és a gyakorlat.