Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 1. szám - Magyar Házassági Jog. Irta: dr. Reiner János. Első füzet. Budapest. Franklin-Társulat. 1904. Ára 4 kor. 50 fill. [könyvismertetés]

IRODALOM. Magyar Házassági Jog. Irta: dr. Reiner János. Első füzet. Budapest. Franklin-Társulat. 1904. Ára 4 kor. 50 fill. Szerzőnek mintegy természetszerűleg kellett e munkára vállalkoznia, mert ő leghivatottabb ama dogmatikus átalakulás feltüntetésére, mely a felekezeti és egyházi házasságjogból magánjogi anyagot teremtett. Ezt szerző érzi is és főtörekvése arra irányul, hogy éles szemmel és erős kézzel rámutasson a házassági jog történeti hátterére, hogy a tételes jog és a canonjog közötti számtalan vonatkozást felderítse és a feltoluló megoldatlan kérdéseket az egyházjogból vett tapasztalatával elsimitsa. Néhol persze a megszokás hatalma elragadta és az 1894: XXXI. törvényczikkbe beleértelmez oly jogelveket is, melyeket ez nem igen akart codifikálni. így a házassági törvény 149. §-ában bennrejlő kötelességnek tekinti az egyházi házasságkötést (22. 1.) annak daczára, hogy ez nem jogszabáht tartalmaz, hanem csupán a felhevült kedélyek lecsillapítását czélzó ünnepélyes kijelentést; így magánjogi intézménynek fogja fel az eljegyzés jogügyletét (104. s k.), melyet pedig a ht. 1. §-a jogügyletek sorából kirekeszt már azért is, mert házasságjogi szempontból ez akaratnyilvánítás még holmi naturális kötelmet sem szül. Ezek és más, ehhez hasonló apróbb tévedések nem igen változtatnak a mii előttünk fekvő részének használhatóságán és kezelhetőségén. A házasságkötés és a házassági jog nemzetközi vonatkozásáról (3. és 4. §§.) csakúgy mint a házassági törvény visszahatásáról (5. §.) előadottak az anyag forrásainak kimerítő és áttekinthető feldolgozásával kapcsolatban az összes felmerült elvi kérdésekben tájékoznak. A házasságkötés előfeltételeit, alakját és hiányát tárgyazó fejezetek pedig arra törekesznek, hogy a házasságkötés ügyletének problémáit a magánjogi ügyletek keretein belül elhelyezzék. Szerző részletesen, de nem terjengősen taglalja a házassági jogot. Egész munkáján látszik, hogy nem szívesen rendeli alá kutató elméjét a tankönyv követelményeinek, mindenütt monográfiái kérdéseket érint, néhol azokat meg is oldja, (pl. uralkodóház tagjainak házassága 31. lap stb). Teoretikus, azonban amaz igaz teória híve, mely a gyakorlatból táplálkozik és a gyakorlatra tekint. Ez alapos reményt nyújt arra, hogy a könyv második részében a birói döntvényjogot is teljességben figyelembe fogja venni és kritikailag fel fogja dolgozni. Az előttünk fekvő első füzetben, mely a mü elvi részét tartalmazza, a birói döntések természetszerűleg kissé háttérbe szorulnak. Hogy a tudós szerző a mü technikai részére kiváló gondosságot fordított, azt felesleges külön kiemelni, ezért megelégszünk annak említésével, hogy a Zlinszky kiadásokból ismert pontosságával és körültekintésé-