Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 1. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. IV. Fejezet. A kísérlet. (Btk. 65-68. §§.) 9. r.

54 BÍRÓI GYAKORLAT elő esetek, a melyekben a kísérlet igen is megállapítható; 1897 decz. 23.* pedig kimondja, hogy kisérlet állapítandó meg, ha az esetleges betegség tartama a cselekmény concrét körülményeinél fogva teljes biztonsággal megállapítható. 2. A szándék fajai. Némelyek szerint kisérlet csakis aj határozott és egyenes szándék — dolus directus et determinatus —; továbbá b) csak az u. n. dolus perfectus esetében állapitható meg. Az első szempontból a dolus indeterminatus, a második szempontból pedig a dolus repentinus, és még inkább az impetus a kísérletet kizárná. A dolus indeterminatus esetére ez az elmélet azt a szabályt állítja fel, hogy: «dolus indeterminatus determinatur ab exitu», vagyis e cselekmény minősítésénél a tényleg bekövetkezett eredmény irányadó. Ha tehát a lövés csak testi sértést okozott, e cselekmény testi sértésnek minősítendő. Hát ha eredmény egyáltalán nincs, mert pl. a lövés nem talált ? ily esetben Carrara szerint a testi sértésnek kísérlete állapítandó meg, mert a lövés, ha talál, szükségszerűen okoz testi sértést, a testi sértésre vonatkozólag azért a dolus szükségszerűen determinált. A dolus repentinus, s még inkább az impetusnál némelyek szerint a kisérlet lénytanilag lehetetlen. így Rossi, Romagnosi, Miller, Meyer. Carrara ellenben szintén elvileg zárja ki a kísérletet, de lénytani lehetőségét elismeri. A kisérlet kizárásának indoka, szerinte nem jogi, hanem lélektani. Impetus esetében ennek az értelmet elhomályosító hatásánál fogva az értelemnek nem áll módjában az okság lefolyásának áttekintése, ily esetben tehát a cselekményből a czélzatra következtetni nem lehet. De ugyanazért impetus mellett is megengedi a kísérletnek lehetőségét az u. n. logikai szükség esetében, vagyis akkor, ha az eredmény — pl. a halál — a cselekménynek szükségszerű és állandó eredménye levén, a cselekmény csak egy czélnak lehet eszköze, s csak a súlyosabb bűntettel állhat logikai kapcsolatban, pl. toronyról letaszítás. Az itt elfoglalt álláspont szerint, minthogy ugy az elmélet, mint a tételes törvény egyszerűen szándékot követel, a kísérletnek jogi lehetőségét a szándéknak egyik faja sem zárja ki. A kísérletet a szándéknak csak oly faja zárhatná ki, a mely lénytanilag s fogalmilag kizárná annak lehetőségét. Ámde lénytanilag a kísérletnek lehetőségét a szándéknak egyik faja sem zárja ki. A határozatlan szándék is feltételezi az eredménynek mint habár csak vagylagosnak (dolus alternativus), vagy esetlegesnek (dolus eventualis* előrelátását, s igy a kísérletnek lényege, a jognak veszélyeztetése annak megsértésére irányzott szándékkal, ebben az esetben is fenn forog. Az impetus pedig a leghatározottabb szándékot sem zárja ki, a bizonyítás nagyobb nehézsége a lénytani igazságot nem érinti. A bírónak természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy ő — ép ellenkezőleg mint a tettes — a cselekmény és az eredmény között fennálló logikai kapcsot a szenvedély* U. o. ?6. k. 269. I.