Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 1. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. IV. Fejezet. A kísérlet. (Btk. 65-68. §§.) 9. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. tői meg nem zavart, el nem homályosított értelemmel mérlegeli, az okságot tehát ott is felismeri, a hol az erős felindulás, a szenvedély annak íelismerhetését kizárta. A gyakorlatban tehát nem ritkán az impetus alapján kizárandó lesz a kísérlet oly esetekben, melyekben impetus nélkül a kísérletnek megállapítása nehézségbe nem ütköznék. De a kísérlet mellőzése nem azon alapszik, hogy az impetus elvileg kizárja a kisérletet, hanem azon, hogy az impetusra való tekintettel az eredményre irányzott szándék meg nem állapitható. A. kérdésnek méltányos kezelését, a «jus strictum» helyett az «aequitas» érvényesítését indokolja egyrészt az, hogy: «homo sum, nil humani a me alienum esse puto», másrészt az, hogy rendesen legutóbb nem közveszélyes bűntettes, hanem szerencsétlen ember áll a büntető biró sorompói előtt, a ki bizonyos fokig maga is a körülményeknek áldozata, a ki lelkiismereti furdalásaival már amúgy is bűnhődik. A hazai ítélkezés a dolus indeterminatusnak a kísérlet megállapítására alkalmas voltát főleg emberölési esetekben fejtette ki. Az impetusban elkövetett kísérlet lehetőségének elismerését pedig a kísérletnek a btkv. 281. §-a esetében ismételt megállapítása bizonyítja. V. ö. 1880 okt. 7.; 1884 máj. 7., 1887 okt. 27.1 Nincs eltérés az ítélkezésben az iránt, hogy a bevégzett bűntettnél szükséges dolus speciális,2 a kísérlethez is szükséges. Ugyanez áll ott, a hol a törvény bizonyos körülménynek tudatát követeli,3 vagy a hol a törvény szerint «tudva és akarva» cselekvés szükséges.4 VII. A btkv. #5. §. 2. bekezdése a correctionalizált bűntettre nem terjed ki. Ez a correctionalisatio kérdésében e tanulmányban elfoglalt álláspontnak szükségszerű logikai folyománya. így tehát érdemben helyesen, de a 2. sz. Dtv.-ben elfoglalt álláspontjával szemben a következetesség rovására a Curia 1896 jan. 30., 1896 szept 16., nov. 25.5 VIII. A btkv. 66. §. 2. pontját az állandó ítélkezés akként értelmezi, hogy abban a bevégzett bűncselekményre megállapított büntetési nemnek — épen ugy mint a 92. § bar) — csak egy fokú leszállítása van megengedve. Ez az értelmezés megfelel a törvényhozónak a btkvi javaslat indokolásából kivehető intentiójának; és de lege ferenda ezt a nézetet kell is helyesebbnek tekinteni ; mert a korlátlan enyhitési jog a kísérlet alanyi elemét — a dolust — figyelmen kívül hagyja. De iege lata azonban ez az értelmezés a törvénynek meg nem felel, sőt azzal egyenes ellentétben van, mert a törvényhozó szándékában volt korlátolás a törvénybe át nem 1 U. o. 1. k. 114. I.; 8. k. 257. 1.; 15. k. 2^8. I. 2 A dolus speciálist a törvény nem egyformán fejezi ki; igy «azon czélboln (35?., ?$o., J79., 414. §-ok); «a végett* (518. §.); «azért» (400. §.), a szándék bizonyos eredményre irányulatának kiemelése által (505., 306. §.). 3 Pl. 251., 252., 570. §-okban. 4 Pl. JÓI. §. 5 BJT 52. k. 1 ?5. és JJ. k. 287. 1.