Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 7. szám - Régi okiratok

JOGTÖRTÉNET. >< t \Régi okiratok. Egy történelmi munkán dolgozván, nemrég a győri ág. evang. egyházközség levéltárában több olyan okiratra bukkantam, mely nem csak régisége miatt kötötte le a figyelmemet, hanem azért is, mivel élénk világot vet a letűnt időknek jogéletére. Az egyik ilyen okirat egy adásvételi szerződés i66j-ból, még pedig az elővásárlási jog, sőt mintegy kötbér kikötésével. A másik régi okirat egy 1694-ből való adóslevél vagyis kötelező. A harmadik pedig egy 1818-ból származó kötelező, mely az 1725-ik évi 107. t.-cz. alapján megyei közgyűlési határozattal lett betáblázva. Mind a három elég érdekes arra, hogy régi jogéletünk dokumentumai gyanánt szélesebb körökben is megismerjék azt. Az i66j-ból való adásvételi szerződésnek ez a szövege: «My Bosokon lakozó Radovány Gáspár és Koszorús Péter. Vallyuk ez evelünknek rendében és adgyuk tudássokra mindeneknek az kiknek illik ; hogy mi néminemö nagy szükséghünktül kénszerétetvén, az mi egyező akaratunkbul, elsőben is megh kinálván Földeös Urunkat az Tekéntetes és Nagyságos Gróff Batthyáni Christoff Feő Generális Urunkat eő Ngát, az eő Nga engedelmibül és permissioiábul, adtuk el Vas Vármegyében Bosokon levő két Sellyén hellyen (?) építettet házunkat, Rosonczi Evangelica Religion lévő Németh Városban lakozó Uraiméknak Hatvan Eöt magyar forinton, minden forintba hatvan kraiczárt, avagy husz garast számlálva (mellyeknek felső szomszédgya Jaksicz János, alsó penigh Lappos Mihálly), hozá való kertyével és az kerten való szántó földével, ázzon igazsághal, a mellyel mi eleink és mi birtuk, Levelünknek continentiája szerint: illy Conditioval, hogy ennek utánna se mi, se maradékink, se Pénzel, se penigh akár mi módal és egyéb okkal hozzá ne juthassunk, hanem úgy birhassák, mint Saiatiokat. Melly megh nevezet két Sellyén hellén épitet ház most emberséges ahoz értő emberek által Tiszon Eöt forintnál föllib nem becsültettet. Hogy ha penigh eő kegyelmeknek jövendőben eladó s^ándékiok lésben, tehát elsöbenis bennünket és maradékinkai tarlovának megh kínálni és ha az megh irt házon valami jobbítást vagy penighlen akár minemő derekas épületet tennének. Tehát nem csak az megh irt Summa Pénzel, hanem akkorbéli böcsü szerint juthassunk hozá. Ha penigh mi vagy maradékink nem akarnánk tőlük megh veni, tehát azután eő kelmék szabadok legyenek akár kinek is eladni. Az Evictiot magunkra és maradékinkra válóiván, contra omnes legitimosvel illegitimos impeti-