Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 7. szám - Vádlói szellem és ügyészi obiectivitás

VÁDLÓI SZELLEM ÉS ÜGYÉSZI OBIECTIVITÁS. 399 avagy az elmetehetség megzavarásának eseteiben joggal mond ható, hogy e körülmények csak a közvetlenség alapján, tehát a főtárgyalás során bírálhatók el. De mi szükség erre amaz utóbb emiitett esetekben, midőn a hamis vallomás visszavonása és az utólagos házasság közokirattal igazoltatik vagy az elévüés, a gyujtogatásnál a kár hiánya világosan megállapítható ?! A Bp. rendszeréből azonban kitűnik, hogy mind e körülmények a vádemelés előtt még sem bírálhatók el. A Bp. 264. és 266. §-a, illetőleg 268. §-ának egybevetéséből kétségtelen, hogy csak a res iudicata, a királyi kegyelem, az elévülés, a gyógyíthatatlan elmezavar, a tizenkét éven alóli életkor azok a permegszüntető körülmények, a melyek a vádaláhelyezésnél, illetőleg a főtárgyalás elrendelésénél figyelembe vehetők. Azt a terheltet, a ki a meggyalázott leányt nejévé tette, mégis biróság elé kell állítani. Nyilvánvaló már most, hogy a hol vádaláhelyezés el nem kerülhető, ott a bűnvádi eljárást sem lehet mellőzni, nem lehet a nyomozást megszüntetni: hanem vádat kell emelni. Hasonló szük körre szabja a kir. ügyész határozatát a 101. §. 3. pontja is. Hogy a kir. ügyész vádat emelhessen: kutatnia kell a nyomatékos gyanút. Tehát még nem a bűnösséget bizonyítania. S itt a bizonyítási jog annyira nehéz terébe kell bepillantanunk. A bűnösség kimondása logikai következtetések lánczolata. Czélja: az emberileg elérhető bizonyosság tények megállapításában. E folyamatnak több szaka van. S e szakok egyikének határköve az alapos gyanú. A logikai következtetés folyamata érzéki észlelésből indul ki. Éjjel van és fény ötlik a szemünkbe. Koromszag és fojtó füst követi. Alapos a gyanúnk, hogy tűz van. Mikor a lobogó lánggal égő házhoz értünk s közvetlen szemléljük a vad elem