Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 7. szám - Vádlói szellem és ügyészi obiectivitás

398 Dí KÁRMÁN ELEMÉR tartás azonban a kir. ügyészségre e mellett más feladatot is ró: az obiectivitást. A vádlói szellem és obiectivitás állandóan küzd az ügyész elkében és elméjében. E küzdelemben forr ki a vád, a mint azt a modern niveaun álló perrendtartások contemplálják. Már a bűnvádi per első szakában a nyomozás során telesen a kir. ügyészségre bizza a törvény annak az eldöntését: van-e bűncselekmény? s van-e annak tettese? A kir. ügyész a bünper első birája. A Bp. 34. §-a szerint a kir. ügyészség megtagadhatja a vád képviseletét, a 101. §-a szerint pedig határoz a nyomozás megszüntetése felett. Mennyiben nyílik tér ebben a stádiumban a tényállás tárgyilagos mérlegelésére ? A kérdés a Bp. 101. §-ának értelmezésén fordul meg. A nyomozást meg kell szüntetni: ha bűncselekmény nem forog fenn. E kifejezés kétfélekép értelmezhető. Egyik értelmezés szerint bűncselekmény mindaz a tényálladék, a mely valamely bűntett vagy vétség ismérveit kimeríti, tekintet nélkül arra, hogy forognak-e fenn oly körülmények, a melyek annak a büntethetőségét megszüntetik. A másik értelmezés szerint bűncselekmény csak az, a mely egyúttal büntethető. A terhelt ellenfelét leszúrta; már a nyomozás során megállapittattak a jogos önvédelem fennforgásának ismérvei. Vagy még ecclatansabb példát hozva fel: a terhelt hamis tanúságot tett, de hamis vallomását a Btk. 22$. §-ának megfelelően visszavonta. Nőül vette az erőszakosan megbecstelenitett leányt (Btk. 240. §.). Vagy saját házát ejtette a lángok martalékává, a nélkül, hogy bárkinek kárt okozott volna (Btk. 422. §. 3. bekezdés). Végül: a bűncselekmény a Btk. 106. §-a értelmében elévült. Vannak ügyészségek, a melyek mind e körülményeket már a nyomozás során elbírálják. A jogos önvédelem, végszükség