Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 7. szám - Vádlói szellem és ügyészi obiectivitás

Dí KÁRMÁN E. VÁDLÓI SZELLEM ÉS ÜGYÉSZI OBIECTIVITÁS. 397 a kívánatos, hogy a politikai helyzet ne akadályozza meg a hasznos munkát, a melyre immár nagyobb szüksége van az országnak, mint a meddő parlamenti harczokra. VÁDLÓI SZELLEM ÉS ÜGYÉSZI OBIECTIVITÁS. Irta: Dr. KÁRMÁN ELEMÉR. Bűnvádi perrendtartásunk a kir. ügyészséget ügyfélnek declarálja (13. §. 5. bek.). Vádló fél a vádlottal szemben. Megfelel ez történeti hagyományainknak, s az 1790/9 i-iki és 184 3 -ikbüntető eljárási javaslatokban felmerült nagy eszmének: a vádelvnek. Kétségtelen azonban, hogy a kir. ügyészségnek a bűnvádi perben oly attribútumokkal kell birnia, a melyek túl mennek a vádlói ügyfél szerepén. A vádelvet megelőző korszakokban a biró volt a nyomozó, vádló, és itélő hatóság egyaránt. Maga gyűjtötte az adatokat, a melyek alapján vádolt és itélt. A felvilágosodás korának a zászlajára Íratott a vádelv jeligéje : külön hatóság követeltetett, a melynek egyedüli joga és kötelessége a vádlás, de a melynek dönteni az egyének sorsa felett hatalma nem lehet. A modern bűnvádi eljárási eszmék azután ép megforditottjaként ama kezdetleges stádiumnak, a vádelv rendszerét akkép építették fel, hogy a vádlói ügyfélre birói teendőket, birói tulajdonokat ruháztak. Annyira megy ez a törekvés, hogy Holtzendorff a «Die Umgestaltung der Staatsanwaltschaft» czimü müvében már egyenesen a birói függetlenség biztosítékaival kivánja felruházni az ügyészt. A vádelv a kir. ügyészségben a vádló szerepét emeli ki. Merev alkalmazásában kifejleszti a kir. ügyészség tagjaiban a vádlói szellemet, melyet számosan ügyészi szellemnek szeretnek nevezni. Az anyagi igazság érvényesülését szem előtt tartó perrend-