Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 6. szám - A magyar budgetjog sérelmei és sérelmeinek orvoslása

A MAGYAR BUDGETJOG SÉRELMEINEK ORVOSLÁSA. }2] még csak két tekintélyét igtatom ide, mert a vezérlő elv éppen ezekben van igen szabatosan kifejezve. Stein Lőrincz a következőket mondja: «Das Budget verweigern, heisst, den Staatskörper paralysiren. Regierung, Verwalíung, innere Sicherheit, áussere Sicherheit, das Eigenthum der Staatsgláubiger, die Rechte der öffentlichen Beamten würden gefáhrdet. Und eine solche Befugnis soll einer Kammer, jenen paar hundert Menschen eingeráumt werden, die dem Irrthume, dem Facúonsgeiste unterworfen sind ?» Roscher Vilmos a következőket mondja: «Die Verweigerung nothwendiger Steuern würde stets eine Suspansion, in gefáhrlicher Zeit wohl gar einer Auflösung des Staates selber sein. Dürfte der Landtag aus einem, noch so begründeten, Misstrauen oder Unwillen gegen die Regierung, z. B. die für die rechtmássigen Zinsen der Staatsgláubiger u. s. w. erforderlichen Steuern verweigern, so wáre dies cin Recht, Unrecht \u {hun, das Niemand zustehen kann.» A parlament budgetjoga nem lehet tehát korlátlan. Azért lényeges az, mint alkotmányjogi garanczia, a mily fontos annak korlátlan íentartása azokban az esetekben, a midőn uj kiadások megállapításáról, uj adók megajánlásáról van szó, annyira megköveteli a komplikált, a kötelességek és szolgáltatások sokféleségét magára vállaló modern állam a parlament budgetjogának korlátozását az állandó törvényeken alapuló, szerződéses teljesítményekre kötelező kiadások és azok fedezetére szükségelt bevételek körében. Így vélekedik a köztársasági Francziaországban a kitűnő Paul Leroy-Beaulieu is, azt mondván: «En fortifiant le contrőle des Chambres sur les dépenses, nous voudrions d'un autre cőté, qu'on fortifiat aussi le pouvoir exécutif dans ses attributions natureües, en établissant par les lois constitutionelles quetoutes les dépenses relatives au service de la dette publique, á l'effectif militaire, et en général á tous les services qui sont constitués par des lois organiques, ne pourrons étre réduites que par l'accord des deux Chambres. Un pays coniinental, comme la Francé, enlouré de dungers, ne péut pas abandonner au hasard d'une élection le sort des services essentiels.* Labaud pedig (Hirth Annalen 1873, ^25 1.) igen bölcsen jegyzi meg: