Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1904 / 1. szám - A hadügy közössége
4 GKECbÁK KÁROLY iktatták a hadügyek közös elintézésének módját, nem az következik, hogy ezek a törvények egy felbonthatatlan szerződési viszonyt állapitottak meg a két állam között, hanem következik csupán az, hogy a két állam hadügye elintézésének közös módja csak abban a keretben foganatosítható, mely ezekben a törvényekben meghatároztatott, de csak addig, mig ezek a törvények fennállanak. Következik ebből továbbá, hogy attól a kerettől eltérőleg egyik állam sem határozhat el más kezelési módot a másiknak hozzájárulása nélkül, az elintézés közös módjára nézve, de egyáltalán nem következik az, hogy bármelyik félnek az a joga feladatott volna, hogy a közös megegyezés hiányában az elintézés közös módjától eltérve, önállóan intézkedhessék. Az osztrák felfogás összes ferde következtetései abból az alaptévedésből indulnak ki, hogy az 1867-iki törvényhozás a hadügyet közös ügynek jelentette ki. Ebbeli felfogásuk megokolásában pedig nemcsak a kiegyezési törvények szerződéses jellegét vitatják, hanem a kiegyezési törvénynek egyes más rendelkezéseiből is faragnak érvet a vitatott közösség bizonyítására. Lássuk ezért, hogy melyek azok a rendelkezések, a melyek e tekintetben felhozhatók és részben már fel is hozattak, és hogy mit lehet, mit szabad azokból következtetni. A kiegyezési törvénynek 18., 52. és 68. szakaszaiban foglalt kijelentések azok, a melyek azt a látszatot kelthetik, mintha az 1867-iki törvényhozás, miután a pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelem egyik eszközének a hadügyet jelölte meg, magát a hadügyet is közösnek akarta volna kijelenteni. Miután ugyanis ez a törvény 8—17 ik szakaszaiban a közös védelem két eszközére: ugy mint a külügy és a hadügyre vonatkozó közös elintézés módjának elvi rendelkezései megállapittattak és kimondatott, hogy a pénzügy annyiban közös, a mennyiben közösen lesznek viselendők azok a költségek, melyek a közöseknek elismert tárgyakra fordítandók, a törvény 18-ik