Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 5. szám - A magyar magánjog kézikönyve. Irta: dr. Raffay Ferencz. Eperjes. Sziklai Henrik kiadása.) 8-rét. XIV-762 o. [könyvismertetés]

SZEMLE. hatja érvényre az anyagi igazságot; de a helyes birói gyakorlat, a törvény okszerű magyarázatával, némileg tágíthatja e korlátokat. A koronaügyészségnek pedig szép tere nyilik arra. hogy e tekintetben a kir. Curiát közremüködésével támogassa. Vargha Ferenczben megvan az a gyakorlati és elméleti képesség, hogy e feladatnak teljes mértékben megfeleljen. Kineveztetéséhez szerencsét kívánunk a koronaügyészségnek is, a kir Curiának is. Részünkről őt e helyen, mint a Jogállam egyik szellemi tényezőjét üdvözöljük uj állásában. (i) — A\ igazságtalanul elitéltek kárpótlása Ausztriában. Ausztriában, mint tudjuk az 1892. évi külön törvény szabályozta az ártatlanul elitéltek kárpótlását, és pedig oly módon, hogy az e törvény szerint valakit megillető kárpótláshoz való igényt a birodalmi törvényszék, a kárpótlás összegét pedig az igazságügyminiszter állapítja meg. Hogy azonban e törvény mennyire szűkkeblű, legjobban bizonyítja az, hogy a birodalmi törvényszék elnöke, Unger József e legfelső bíróság ama tagjaival, a kik az urakházának is tagjai, új törvényjavaslatot dolgozott ki az 1892. évi törvény korlátainak tágítása végett s ezt a javaslatot az urakházához be is terjesztette. Az 1892. évi törvény megalkotásánál a pénzügyi szempont volt irányadó, mert attól tartottak, hogy a tömeges kárpótlások nagyon megterhelik az állam költségvetését. Ehhez képest szabták meg tehát a kártalanítás korlátait, a melyek közül különösen kettőt kell kiemelnünk. Egyik az, hogy kártalanításra csak az igazságtalanul elitéltnek van igénye, a másik az, hogy kártalanítás csupán a kimutatható vagyoni veszteségért jár. Természetes, hogy e törvény, miként az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, csak kis mértékben terhelte meg az államkincstárt, de természetes az is, hogy ugyanaz sem a bíróságot, sem az ártatlanul elitélteket, sem a közvéleményt nem elégíthette ki. A bíróság nem ítélhet meg kárpótlást annak, a ki az igazságtalan elitélés folytán szabadságát, egészségét vagy becsületét vesztette el, mert hiszen kárpótlás csak annak jár, a ki positiv vagyoni kárt tud kimutatni. Az ártatlanul elitéltek eszerint két kategóriába oszolnak. Az egyikbe tartoznak azok, a kik, miután vagyoni kárt tudtak kimutatni, kárpótlást kaptak, — a másikba azok, a kik positiv vagyoni kár hiánya miatt kárpótlást nem kaptak. A közvélemény már most, e különbség alapokait nem kutatva, hanem csak az eredményt látva maga előtt, abban az irányban fejlődött ki, hogy csupán azokat tekintették és tekintik igazságtalanul elitélteknek, tehát rehabilitáltaknak, a kik kárpótlást kaptak, mig a többieket, kiknek kártalanítási igényét az állam nem ismerte el, a felmentő ítélet ellenére sem tekintik ártatlanoknak. E tapasztalatok birták rá a tudós Unger Józsefet és társait az uj törvényjavaslat elkészítésére. Ez a javaslat ugyan szintén csak az ártatlauul elitéltek kárpótlására vonatkozik, ellenben nem terjed ki az igazságtalanul szenvedett előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság kárpótlására, mindazonáltal nagy haladást jelez a mai állapothoz képest. Unger javaslata szerint nemcsak a vagyoni veszteségért,