Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 5. szám - A magyar magánjog kézikönyve. Irta: dr. Raffay Ferencz. Eperjes. Sziklai Henrik kiadása.) 8-rét. XIV-762 o. [könyvismertetés]

SZEMLE. hanem a szabadság elvonásáért, az egészség megrontásáért s a becsület csorbításáért is megilleti a kárpótlás az ártatlanul elitéltet; ha pedig az egészség megrontása az ártatlanul elitélt halálát idézi elő: ekkor az elhalt hozzátartozóinak jár a kárpótlás, a mi természetesen még fokozottabb mértékben áll akkor, ha az igazságtalanul halálraítélt kivégeztetett. Lényeges része a javaslatnak az, hogy e szerint a birodalmi törvényszék nemcsak a kártalanításra való igényt, hanem a kártalanítás összegét is, a méltányosságnak megfelelő mértékben, esetről-esetre meghatározná. A magyar Bp. e javaslatnál annyival tágabb körű, a mennyiben az igazságtalanul szenvedett letartóztatásért é^; vizsgálati fogságért is helyt ád a kárpótlásnak (576. és 577- §§•) ! körülbelül egyenértékű az Unger-féle javaslattal annyiban, a mennyiben az ^80. §'. szerint adható megfelelő készpénzbeli kárpótlás nemcsak a szenvedett vagyoni kár megtérítését, hanem a pénzben megbecsülhető egyéb sérelmek kárpótlását is jelenti. Mindazonáltal tudjuk a gyakorlatból, hogy törvényünk intézkedései mégis sok tekintetben szükkeblüek s hogy különösen nálunk is a financziális szempont jutott érvényre azáltal, hogy a kir. Curia csak a kártalanításra való igényt állapítja meg, ellenben a kárpótlás összegének meghatározása az igazságügyminiszternek tartatott fenn. Ez egyik főoka annak, hogy az ártatlanul elitéltek vagy vizsgálati fogságot szenvedők kártalanítása nálunk ez ideig csak aránylag kis mértékben történt meg. Az Unger féle javaslat elkészítése mindazonáltal annak bizonyságául szolgál, hogy nálunk e tekintetben még mindig kedvezőbb a helyzet, mint Ausztriában. fi) — A király pere. Mig nálunk a főudvarnagyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat a mediatizált uralkodó herczegeket is külön bíróságnak kívánja alávetni, addig Belgiumban még a király perében is a rendes polgári bíróság ítél. Már ebből a szempontból is érdekes a nem rég ítélettel befejezett per, melyet a belga király leányai indítottak apjuk ellen. A per, a mely már szokatlanságánál fogva is érthető sensatiót keltett, a házassági vagyonjog kérdésében culminál. Lipót király neje Henrietté, József nádorunk leánya, 1853-ban lépett férjével házasságra és a házasság per procurationem Bécsben lett megkötve. Az egyházi szertartás Brüsselben történt. Már most, ha a Bécsben történt házasságkötés irányadó, ugy közszerzeménynek helye nincs, mig a belga törvény a felek szerződési dispositiója hiányában ugy intézkedik, hogy a hitvestársat a szerzett vagyon fele illeti meg. Ez pedig vagyoni szempontból óriási különbség. Lipót király vagyona házasságának tartama alatt több mint 100 millió frankra emelkedett, mig Henriette királynő magánvagyona nem volt jelentékeny. Ha tehát a belga jog szabályai vétetnek alapul, a királyné gyermekeit, mint a közszerzeményi vagyon örököseit, e nagy vagyon fele illeti meg. Lipót király ugy vélte a kérdést megoldani, hogy egész vagyonát a belga nemzetnek ajándékozta. Ezt az ajándékozást támadták meg gyermekei perrel. Az elsőbiróság a király javára döntött, midőn kimondta, hogy a bécsi házasság, mint nemzetközi politi-