Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 5. szám - A magyar magánjog kézikönyve. Irta: dr. Raffay Ferencz. Eperjes. Sziklai Henrik kiadása.) 8-rét. XIV-762 o. [könyvismertetés]

3<D6 SZEMLE. SZEMLE. — Vargha Ferenc; koronaügyészi helyettes. A magyar ügyészi kar egyik jeles tagja, büntetőjogunk tudományos fejlesztésének kipróbált harezosa nyerte el megérdemelt jutalmát, midőn Vargha Ferencz a budapesti kir. főügyészségnél viselt állásáról legközelebb a koronaügyészséghez helyettessé neveztetett ki. Ez a kinevezés, tekintve Vargha 44 éves életkorát, s a kir. táblai birák közt elfoglalt rangsorát, soron kívül történt. Örömmel jegyezzük ezt fel, mert a rangsor szerint való előléptetés csak az alsóbbfoku birói és ügyészi állásoknál van helyén, ellenben a kir. Curia és a koronaügyészség, sőt már a kir. tábla és a főügyészség is oly birói, illetőleg ügyészi testületek, a melyekhez csak a legkiválóbbakat kellene kinevezni, tekintet .nélkül életkorukra és szolgálati éveik számára. Vargha Ferencz azok közé tartozik, a kik a legfelsőbb fokú előléptetésre méltán igényt tarthatnak. Hivatali pályafutása kezdettől a mai napig a szakadatlan gyakorlati munkásság és tudományos működés párhuzamosan haladó lánczolata volt. Már mint kassai aljegyző, később mint gyulai, komáromi, majd budapesti alügyész, ezután mint kecskeméti kir. ügyész, végre mint a budapesti büntetőtörvényszék birája és tanácsvezetője a legutóbbi évek alatt pedig mint kir. főügyészi helyettes látta el jogi szaklapjainkat és büntetőjogi irodalmunkat kezdetben kisebb czikkekkel, majd mind nagyobb terjedelmű és belbecsü értekezésekkel; a bűnvádi perrendtartás életbelépése alkalmával pedig ő dolgozta fel egyik jelentékeny részét e törvény négy kötetes kommentárának. Csak az ő nagy munkaerejétől telt ki, hogy e kiterjedt irodalmi működés mellett hivatalos tennivalói nemcsak hátramaradást nem szenvedtek, sőt oly gyors és mégis alapos ellátásban részesültek, a minő azoknál is ritkaság, a kik minden erejüket erre az egy pontra koncentrálják. Mégis azt hiszszük, hogy Vargha Ferencz nagyobb haszonnal és maradandóbb eredménynyel a büntető jogászat elméleti terén működhetik, és épen ezért még fokozottabb mértékben helyén lesz ő a koronaügyészségnél, mint volt a kir. főügyészség szolgálatában. A kir. táblák főtárgyalásain is alkalom nyilik ugyan büntetőjogi kérdések megoldására, de ezek a főtárgyaiások mégis aránylag kevés tért nyújtanak egy valódi jogásznak arra, hogy érdeklődését fölkeltse és tudományát érvényesítse. Hisz a legsúlyosabb büntettek, melyek az esküdtbiróságokhoz vannak utalva, a kir. táblát egészen kikerülik, valamint kikerülik azt a gyakran szintén érdekes járásbirósági ügyek is. Ellenben a Curiához minden bűnügy fölkerülhet és pedig mindig abból a szempontból, hogy helyesen oldották-e meg az alsóbiróságok a jogi kérdést, illetőleg helyesen alkalmazták-e a törvényt. Igaz, hogy viszont a Curia oly korlátok közé van szorítva, a melyek miatt gyakran jobb meggyőződése ellenére sem juttat-