Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1904 / 4. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. V. Fejezet. A részesség. (Btk. 69-74. §§.) 12. r.
BÍRÓI GYAKORLAT. «habár másnak érdekében, de mégis elkövetési, nem pedig segélyzö cselekedetet hajtottak végre»; ugyanígy, ugyancsak a btkv. 521. §-a esetében 1894 május io.' s általában ebben az esetben következetesen, s igy önmagával jő ellentétbe a C. midőn 1900 január 25.2 nem társtettesnek, hanem segédnek minősíti btkv. 252. §-a esetében a vádlottat, a ki azért követ el erőszakot a nőn, hogy avval nem ő, hanem egy harmadik személy közösülhessen; és ugyanígy 1891 márczius 19.3 azzal az indokolással, hogy a tettesség kelléke tettesi szándék, ez pedig csak is a közösülőnél feltételezhető; mert a főcselekmény a nővel beleegyezése nélkül való közösülésben nyilvánul. A helyes álláspont kifejezett elismerése: 1891 november 27. Jogt. Közi. 1892. 9. sz. n) Szövetség esetében az ítélkezés ugyancsak ingadozó. 1884 június 23.4 határozottan visszautasítja a másod bíróságnak azt a felfogását, hogy a szövetség tényálladéki cselekmény nélkül is társtettességet állapit meg. Ezzel ellentétben 1894 12136. sz.s kimondja, hogy a btkv. 424- §• 2. pontja esetében — gyújtogatás elkövetése többek szövetségében — társtettes az a szövetségi tag is, a ki csak segítő tevékenységet fejtett ki, «mert a szövetség természetéből folyólag őt mint a szövetség tagját egyenlő felelősség terheli*. Hasonló az ingadozás a btkv. 336. §. 6. pontja — tolvajszövetség — esetében; 1899 aug. 22.6 helybenhagyta a másodbiróságnak ítéletét, a mely ellentétben az első bírósággal, segédnek minősítette a tolvajszövetségnek azt a tagját, a ki a lopásnál nem tényálladéki cselekménynyel működött közre; 1902 jun. 17.7 szerint pedig a szövetségnek minden tagja eo ipso társtettes. II. Bünsegély. 1. Alanvi és tárgyi elem. A segédi dolus a tettesi és társtettesi dolussal ellentétben, a más által elkövetendő bűncselekménynek előmozdítására, az elkövetésnek könnyítésére irányul. Tárgyi elemét a tényálladéki cselekmény hiánya jellemzi. Másrészt azt is mondhatjuk, hogy a bünsegély nem állhat oly cselekményben a mely a fő büncselkménynek — vagyis annak, a melyre a bünsegély vonatkozik — kísérletét állapítaná meg. Nem csak azért, mert a kísérlet tettesi szándékot tételez fel, ez pedig a segédnél ki van zárva, hanem azért is, mert az objectiv elmélet szerint kísérletet csak tényálladéki cselekmény állapit meg; tényálladéki cselekménynek elkövetése pedig nem segély többé, hanem társtettesség. A szándék — animus socii — a melyet a német btkv a * tudva* — wissentlich — szóval fejez ki, a főcselekmény tényleges ismérveinek tudatát tételezi fel. Feltételezi, jelesül: a segéd saját tevékenységének, a tettes tevékenységének és annak képzetét, hogy az ő tevékenysége a tettes tevékenységét előmozdítja. Dolus eventualis is elegendő, czélzat, dolus spe1 U. o. 28. k. 281. 1. — 2 Ügyv, L. 1900. 10. sz. — 3 Cur. D. 7. k. 89. 1. — 4 BJT. 8. k. 72. 1. — 5 U. o. J2. k. 14;. 1. — 6 U. o. 59. k. 22. 1. — 7 U. o. 45. k. 46. 1.