Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. V. Fejezet. A részesség. (Btk. 69-74. §§.) 12. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. terhére esik nemcsak aj az általa ejtett testi sértés tettessége, hanem ezenfelül b) a másik társ által elkövetett bűncselekményben való részessé- is, a mely pedig csak a részesség szabályainak, tehát a 70. §-nak alkalmazásaival jöhet tekintetbe. Hogy 306. §. esetében a társtettesek a 306. §. alapján felelősek, azt judicaturánk elfogadott tételének mondhatjuk.1 Végzetes szerepet játszik ellenben a btkv. 308. §-a rendelkezésének csodálatos félreismerése. E szakasz téves értelmezésének hatása alatt a Curia elejti a különben egész ítélkezésében következetesen fenntartott tételt, hogy «tényálladéki cselekmény nélkül nincs társtettesség»; elejti a — habár némi ingadozással — elismert tételt, hogy testi sértés esetében csak az a bántalmazás képez tényálladéki cselekményt, a mely a minősítésére releváns eredménynyel oki összefüggésben van ; ebben az eredményben tárgyi kifejezésre jut, s felállítja az objectiv elmélet teljes negatióját képező tételt, hogy: «a bántalmazásra vonatkozó akarat-egység, tehát az egyetértés, a melynek nem is kell ép előzetesnek lennie, eo ipso kizárja a 308. §-nak alkalmazását, s megállapítja a bántalmazóknak társtettesi minőségben teljes felelősségét, az eredményre megállapittatott büntetési tétel alapjáno. Tehát társtettesség tényálladéki cselekmény nélküt! A kérdésnek mint speciális részletkérdésnek kifejtése, a testi sértésről szólló fejezetbe tartozik. Itt csak egy példa: Vádlottak — számra négyen — előleges egyetértés mellett ütő eszközökkel ellátva, sértettet megverték, a ki két napra a bántalmazás után meghalt. Az orvosi látlelet szerint a halál okát követő sérülést csak «egy» tompaélü eszközzel a fejre intézett ütés okozta»; az, hogy ezt az ütést ki ejtette, megállapítható nem volt. 1901 június 18.2 a társtettességek az objectivismus legszigorúbb követelményeit is kielégíthető meghatározása után, a bántalmazás iránt fennállott előzetes egyetértés miatt, mind a 4 vádlottat társtettesekként itéli el a btkv. 306. §-a alapján! Vannak azonban ellenkező ítéletek is. Téves ítéletként felemlíthető 1902 október 27.,3 mely társtettesnek mondja azt is, a ki a bántalmazásban tettleg részt sem vett, csak jelen volt a szobában, a hol a bántalmazás történt; mert — így az indokolás — vádlott ez által a támadó erőt fokozta, s az ellenálló erőt gyöngítette! m) Abban a kérdésben is ingadozó az ítélkezés, vajon a társtettességhez tettesi dolus szükséges-e vagy a társtettesi dolus is elegendő. Tettes akaratot követelnek 1891 október 29. és 1892 január 4.;4 ellenkezőleg 1894 május 31.5 1881 április i.° mely szerint a btkv. 321. §-a esetében társtettesek mindazok, a kik a leányt erőszakkal hatalmukba keritették, és elvitték, habár a bűntett tényálladékához szükséges dolus speciális csak az egyikben volt meg, de a többiek erről tudomással birtak, mert 1 Másképen áll a dolog részesség esetében. — 1 Ügyv. Lapja. 1891. j?. sz. —• ) BJT. jo. k. 294. I. — 4 Jogt. Közi. 1891. 51. sz., Ügyv. L. 1892. 10. sz. — 5 Ügyv. L. 1894. 25, sz. — 6 BJT- 8. k. 67. 1.