Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. V. Fejezet. A részesség. (Btk. 69-74. §§.) 12. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 227 A btkv. 301. §-a szerint a kérdésnek az utóbbi értelemben eldöntése kétségtelen. Ha Péter és Pál együtt s közösen bántalmazták a sértettet, s a súlyos testisértés a két bántalmazásnak együttes eredménye, akkor Péter és Pál társtettesek ; ha' ellenben a súlyos eredményt csak Péter okozta, mig Pálnak cselekménye csak könnyű testi sértést okozott; ez esetben a súlyos testi sértés bűntettében Pál nem társtettes, hanem segéd. Társtettes tehát csak az, a kinek cselekménye a büntetőjogilag releváns eredményben objectivizálódik, tárgyi kifejezésre jut. Az ítélkezés ebben az alapvető kérdésben sem jutott még végleges megállapodásra; az ítélkezés többé-kevésbbé ingadozó. Mi sem természetesebb tehát, hogy az Ítélkezés a részletkérdésekben is ingadozó. 1881. 2082. sz.1 helyesen állapit meg társtettességet nemcsak azok ellen, a kik a sértettet botokkal bántalmazták, hanem a harmadik vádlott ellen is, a ki a sértettet földre rántotta, s a bántalmazás alatt lefogva tartotta; de önmagával ellentétbe jő az ítélet, midőn ugyanakkor csak segédnek mondotta a negyedrendű vádlottat, a ki a megtámadottnak kezéből a botot kiragadta s így — mint az ítélet mondja — a sértettet védelmi eszközétől megfosztotta. Ai ítélet csak a harmadrendű vádlottnál, s nem a negyedrendűnél is lát (.közvetlen ténykedést", s erre alapítja a részesség eltérő minősítését. Pedig a ténykedés közvetetlensége mindkét esetben kézzelfoghatóan egyforma. A testi sértést előidéző bántalmazás szempontjából pedig a kettő között hasonlag nincs különbség. A földre rántás ép oly kevéssé ejtett testi sértést, mint a botnak kicsavarása. Vessük össze ezt azt ítéletet a rablás pontja alatt ismertetett azzal az ítélettel, a mely a gyilkosságban társtettesnek mondta ki az egyik vádlottat azon az alapon, hogy az áldozat ágyánál jelen volt, midőn társa a halálos késszurásokat ejtette. Tehát a puszta jelenlét társtettesség a gyilkosságban, de a ki nemcsak jelen van. midőn társa testi sértést elkövet, hanem azonfelül a bántalmazók kezéből a védő eszközt kicsavarja, az csak segéd. Mintha a számtanban valaki azt mondaná, hogy 2 = 2: de 2 + 1 = 1. Hogy társtettes az, a ki a sértettet tartja, mig társa bántalmazza, azt a Curia ismételten kimondotta, s ezt állandó ítélkezésnek mondhatjuk. ' 1889 szeptember 24.3 azon tényállás alapján, hogy A. és B. vádlottak összebeszéltek hogy X-et megverik, s e czélból lesbe állottak; s midőn X. arra ment A. csákánynyal fejbe ütötte, — s ez okozta a sérülést — B. vasvillával megtaszította, — a mi testi sértést nem okozott—: B.-t is társtettesnek mondotta ki, tekintve «hogy mindkettőben megvolt a támadási akarat, s mindkét vádlott egyaránt támadó külcselekményeket végzett». Csakhogy nem a támadás, hanem a csákánynyal történt fejbeütés okozta a sértést. Az ítélet tulment az objectiv elmélet határain, s a subjectivis' BJT. j. k. 7. 1. 2 Lásd 1882 márcz. 17., 1882. 0920. sz., 1884 február 14., 1880 jun. 4. 1890 máj. 8. BJT. 4. k. 118. 1., 6. k. 258. I., 8. k. 2J. 1., 12. k., 528. 1., 21. k., 211. 1. 5 Jogi. Közi. 1889. 42. sz.