Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - A magánjogi törvénykönyv előkészítése

TÖRVÉN Y ELŐKÉSZÍT ÉS. Illesse-e a bíróságot vagy más hatóságot a közgyűlési határozat hivatalból való megsemmisitésének ioga?» A tervbe vett megoldás mellőzné a T. 36. §-át, mely szerint az ilyen határozatot az egyesület mindenik tagja a határozat hozatalától számított harmincz nap alatt bíróság előtt keresettel megtámadhatja, s ehelyett az ipso jure hatálytalanság elvét fogadja el, ugy hogy arra bármikor külön megtámadó cselekmény nélkül lehessen hivatkozni. Vegyük sorra azokat az érveket, melyek ez álláspontváltoztatást előidézték. Felhozták először is, hogy ezen a téren nem olyan követelménye a forgalom biztonságának az, hogy bizonyos idő múlva a közgyűlési határozat megtámadhatatlanná váljon, mint a részvénytársaság és szövetkezet közgyűlései tekintetében. Ez a megjegyzés azonban a közgyűlésnek csak immateriális irányú határozataira lehet találó, amelyeket részünkről a T. 36. §-a alól kifejezetten kivennénk s az egyesületi közigazgatási jogba utalnánk.* A materiális, ügyleti jellegű határozatokra ez észrevételnek ép ellenkezője áll. Itt igen is egyrészt az egyesülettel jogügyletre lépni kívánóknak, tehát a forgalomnak, másrészt az egyesületi c~clnak biztonsága megkívánja, hogy a közgyűlés határozata lehetőleg rövid idő múlva végérvényessé legyen. Ez az érdek a határozat szabályszerűségének kellékével csakis a T. 56. §-ában tervbevett módon egyeztethető össze. Az az aggodalom sem alapos, hogy a T. rendszere mellett esetleg az a tag, a melyik a záros határidőn belül nem értesül a sérelmes határozatról, elesik megtámadó jogától. Hisz utóvégre minden elévülésnél, Befristung-nál valakin tulajdonkép sérelem esik. Ez az ára a jogélet biztonságának. Vegyük ehhez azt a széleskörű publicitást, melyet a napi és a szaksajtó az egyesületi életnek biztosit, s amely mellett mindenki, a ki a maga egyesülete ügyét a szivén hordja, ha akarja, értesülést nyerhet az egyesület viselt dolgairól. Aki pedig nem törődik velők, de se queri debet. Nem is az a főkérdés itt különben, amire az irodalomban súlyt helyeztek (1. főelőadmány 110.), vajon semmisség-e avagy megtámadhatóság) Hanem: vajon külön perrel legyen-e csak érvényteleníthető a szabályellen s ** határozat, vagy incidentaliter is fel legyen hozható annak érvénytelensége ? Pl. a közgyűlés — állítólag szabályellenesen — felemeli a tagdijat. Az egyesület a nemfizető tagokkal szemben elvár egy-két esztendeig. Azután huszonöt pert indít. Lehessen-e most a szabálytalansággal védekezni ? Meg fog-e ez felelni az egyesület czéljainak, holott a többi, mond* Hogy ezek a kérdések a közig, bíráskodásra mennyiben alkalmasak. 1. Sfadits Károly felolvasását az Egyesületi jogról, J. E. Ért. XXVI. 2. 27. 1. ** így nevezzük rövidség kedvééi t a törvénynyel vagy alapszabályival ellenkező határozatot. . ;'