Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - A magánjogi törvénykönyv előkészítése

222 TÖRVÉNYE LŐ KÉSZÍTÉS. Ez az érvelés nem igen meggyőző. Maga az elvi kérdés feltétele sem szerencsés, mert hiszen az legelső sorban nem s^akas^, hanem intézménykérdés és igy fel kellett volna tüntetnie, hogy a T. 88. ij-ában kettős "szabályi) foglaltatik: a megállapítási jog és a névmegtagadást sújtó marasztalófelismerésre kötelező) parancs. A kritika támadása eme két szabály közül csupán az egyiket: a megállapításit illette, mely a névtagadással a T. 88. §. szerint egyenrangú [«és»)T vagyis attól teljesen független, melynek akkor is helye van, ha valaki kétségbe vonja a sértettnek nevéhez való jogát, avagy, ha kerüli a személyes vagy levélbeli érintkezésben szokásos névmegszólitást, hol különösen mesallianceokra és hasonló társadalmi jelenségekre kell gondolni stb. A «főelőadmány» ezzel szemben a névtagadást sújtó rendelkezést a megállapító ítélet egy részének képzeli és azzal igazolja a magánjogi névmegállapitás szükségét, hogy az módot nyújt az elismerő ítéletre is, mi nyilvánvalóan téves következtetés. A mit a főelőadmány védelmére felhoz, hogy t. i. «minden esetben, midőn az ítélet az adóst nyilatkozatra kötelezi, az adós nyilatkozatát a keresetbe vett jognak az ítéletben való megállapítása pótolja» — a marasztalás és megállapítás hamis egybelánczoltságát már elég világosan tünteti fel, de ettől eltekintve, meg sem áll, mert hiszen az ily ítéletben nem a jogmegállapitás, hanem a bíróság marasztaló rendelkezése pótolja az adós ügyleti nyilatkozatát. Röviden: Igenis szükség van a névtagadás oltalmára, de erről gondoskodik a 88. §-ba külön foglalt névbántalmazást sújtó és elismerésre irányuló marasztaló ítélet, ám mit czéloz az ugyan e szakaszba elhelyezett * magánjogi* megállapító parancs ? A főelőadmány erre a megállapítási per perjogi feltételeitől független magánjogi megállapítás előnyeire utal, melyeket azonban a főelőadmány útmutatása daczára sem birok felfedezni. A perrendtartási javaslat 130. §-a t. i. a megállapítási pert nem eszköznek, hanem a marasztalási pertől merőben független önczélnak fogja fel, melynek egyedüli feltétele, hogy «szükséges legyen a felperes jogállapotának biztosítására alperessel szemben». Ez az előfeltétel a magánjogi Tervezethez viszonyítva minden inkább, mint korlátozó. Ha a Tervezet 88. §-ában foglalt itélet, miként ezt a főelőadmány is tervezi (212. 1.), csakis a felek között hatályos, akkor ugyan mily égető érdek kívánja a névjog .megállapítására irányuló külön' magánjogi szabályt kizárólag azokra az esetekre, midőn ez a felperes jogállapotának biztosítására alperessel szemben nem szükséges ) Nem lehetünk eléggé óvatosak a személyiség védelmét fárgyazó egyébként oly szerencsés fejlesztést tartalmazó* szabályokban, melyek ismeret* Ezt a kritika egyhangúlag szinte lelkesedéssel állapította meg.