Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - A cultúr-államok választási rendszerei. 2. [r.]

220 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. A márczius 5-iki ülésen ár. Dévai lgnác\ ítélőtáblai biró értekezett a tulajdonátruhá^ás kellékeiről, tekintettel a polgári törvénykönyv tervezetére. A causa-foga\om nyolczféle meghatározása, melyet előadó egymás mellé állított, legélénkebben illusztrálja azt a bábeli zavart, mely e kérdésre nézve az elméletben uralkodik és mely mellett hogy a praxis egészen jól érzi magát: nem nagyon hizelgő dolog — a theoriára. Valóban ugy is van : gyakorlati szempontból nem annyira az a fontos, vajon az abstrakt vagy a causális dologi szerződés elvét fogadjuk-e el, hanem az: miképen visszük keresztül a részletekben azt az elvet, a melyet elfogadtunk. Bármelyik elv alapulvétele mellett gondoskodnunk kell ugyanis arról a Zsögöd-íé\e «hátsó ajtó»-ról, a melynek segítségével amott a tényleg vagy jogilag absurd átruházásokat, emitt pedig a magánfelek belső viszonyaiban való oktalan állami belekuktáskodást, kirekeszthessük. Az az egy bizonyos, hogy a causális elv mellett alig szól egyéb, mint a jogfolytonossági szempont, a mely azonban főkép a telekkönyvvel kapcsolatos dolgokban visszafelé talál elsülni, mert ha valamiben sürgősen javítani kell az állapotokon, akkor telekkönyvi viszonyaink szorulnak arra. Nem áll helyt az az érv sem, hogy jogunk szellemével a causális álláspont van inkább összhangban. Jogunk szellemével épp olyan jól lehet összeegyeztetni az abstract dologi szerződés elvét. Az abstrakt szerződést elfogadó jogrendszerek szelleme szerint is a traditio és a bekebelezés csak befejező, betetőző momentuma a tulajdonátruházás folyamatának; e jogrendszerek is tudatában vannak annak, hogy az abstrakt szerződés elve a valóságban nem létezik, az maga is abstractio szülötte, melyet ismét az a tapasztalaton alapuló megfontolás hivott világgá, hogy minden traditiónak és bekebelezésnek eo ipso meg van a maga causája. azaz oka, czélja, fölösleges tehát azt kutatni azokon a határokon tul, a melyeket maga az államhatalom még a saját cselekményeinek is mindenkor megszab, s mely határokat az a tétel jelzi, hogy a traditio lehetséges és megengedett jogczimen alapuljon. Minden egyebet rá lehet bizni a felekre, a kik ha érdeköket a traditio sérti, nem bolondok, hogy belenyugodjanak. S ez a számítás valóban reális: az államnak ezernyi a feladata a közjó körül; boldogok lehetünk, ha teendői tizedrészét valóban és eredményesen teljesiti. Kár tehát erejét oly magánérdekek istápolására pazarolni, melyeknek oltalmáról az egyén könnyebben és sikeresebben gondoskodhatik. Ez alól a túlságos állami gyámkodás alól szabadítjuk fel a publikumot, ha befogadjuk az «Auflassung»-ot; mint formális tulajdonátruházó aktust. S ez a reform csak egy lépéssel több lesz ama jogi érettség felé, a melyet a polgári törvénykönyv életbeléptetése a publikum oldaláról részben feltételez, részben pedig maga is megszerezni segit. * A február 20-iki ülé^t dr. Bleuer Samu előadása töltötte be a\ esküdlbifósági rendszer hiányairól. A Bp. alkalmazása napról-napra uj fogyaté-