Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - A cultúr-államok választási rendszerei. 2. [r.]

A CULTUR-ÁLLAMOK VÁLASZTÁSI RENDSZEREI. 21} választói jogosultság már 20 évvel kezdődik s hogy van oly választó jog is, amely megelégszik a betöltött 19 évvel.1 A harmadik kellék az, hogy az illető polgári és politikai jogainak gyakorlatában legyen. A polgári jogokra nézve az az elv, hogy azok minden francziát megilletnek. Ami a politikai jogokat illeti, az a «polgárok» kizárólagos joga. Ez a különbség Francziaországban annyit jelent, hogy a «citoyen» (állampolgár) kifejezés csakis a nagykorú francziákat illeti meg. Más szóval a franczia választó jogot a nagykorú franczia férfiak 2 élvezik, akiket semmiféle büntetés sem ért, a mi őket politikai jogaiktól megfosztaná.3 Az előbb említett hármas feltételt kiegészíti még az, hogy a jog gyakorlásához múlhatatlanul szükséges, hogy az illető be legyen irva valamely választói lajstromba, melyet minden franczia község köteles vezetni. Hogy valaki a választói lajstromokban szerepelhessen, be kell bizonyítania, hogy állandó lakó helylyel bír. A franczia államjog különbséget tett a «residence» és a «domicile» között. A «suffrage universel» elfogadása előtt a polgárok («citoyens») önmagától értetődőleg az ő valóságos lakásuk («domicile») választói lajstromában szerepeltek. De egyáltalában nem kívánták meg a «residence» kimutatását (A «résidence» fogalma Larousse szerint «lieu ou l'on exerce une fonction», vagyis nem azonos a «domicile» fogalmával, mely ugyancsak Larousse szerint «maison, demeure d'une personne».) A választási jognak kiterjesztése bizonyos garancziákat kívánt még Francziaországban is. Egyike a 1 Némely svájci cantonbaii. 2 Voltak sokan, a kik abban a hitben éltek, hogy már az 1848-ikt alkotmány akarta a rsulfrage universel»-t mindenkire kiterjeszteni. Ebből azt következtették, hogy ez a jog a nőket is megilleti. Ennek azonban ellentmond az illető alkotmány szóvege, mely egész tudatosan mindig «citoyen»-rő! és «Francais»-ről szól. Pedig mi sem lett volna könnyebb, mint «ciioyenne»-krőI és «Francaise»-ekről beszélni abban az esetben, ha a törvény a nőket is választókká óhajtotta volna tenni. 3 Olyfajta becstelenítő büntetések a következők : f. a halál, az örökös kényszermunka, a deportálás, az időleges kényszermunka, a fegyház, a börtön. Becstelenítő büntetéseknek tekintik még továbbá a számkivetést és az úgynevezett polgári halalt (iidegradation civilet-t). 2. A kiktől a bíróságok büntetés fejében a törvények alapján elvonták a választó jogot, továbbá a törvényben felsorolt olyanok, a kiknek felsorolása a kiszabott büntetés alapján fölösleges volna, mivel csakis a franczia viszonyok szempontjából birnak különösebb fontossággal.