Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - A cultúr-államok választási rendszerei. 2. [r.]

214 DE IFJ. VUTKOVICH SÁNDOR leghatásosabbaknak az állandó lakásnak a megkivánása abban a községben, a melyben a választó jogával óhajt élni. A legújabb intézkedés értelmében csak azok szerepelhetnek a választói lajstromban, a kik legalább hat hónap óta laknak egy községben. A politikai szempontból fontos «domicile» és a «résidence» megkülönböztetése oly eredményekre vezetett, a minőket a törvényalkotók nem is vártak. A «sufírage universel» eszméjén nem változtatott ugyan, de végeredményében a községi választók és a politikai választók között e számokat eltérővé tette, így például 1884-ben 10.000,092 politikai választó és 9.909,000 municipalis választó volt a statisztika adatai szerint, vagyis 910,092 választó volt a kettő között a különbség. Ez Francziaországban azért bir jelentőséggel, mivel az 187^-iki alkotmány óta a municipalis választásoknak politikai jellegük is van a miatt, mivel a senatorok választásával összefüggésben állanak. Ennek szerencsésen véget vetett az 1875 április 5-iki törvény, mely megsemmisítette a politikai és municipalis választók közötti különbséget. Ez időtől fogva nem két, hanem csak egy választói lajstrom van, vagyis nem egyéb mint az 1852. évi rendszer. Az erre vonatkozó törvény 14. czikke igy szól: A választói lajstrom magában foglalja: 1. mindazokat a választókat, a kiknek a községben valóságos lakásuk van, azokat is, a kik ott legalább is hat hónap óta laknak, 2. azokat, a kik a négy közvetetlen s természetben teljesítendő adótartozások lajstromába vannak foglalva, még akkor is, ha nem laknának a községben, de mégis kijelentették, hogy választási jogukat gyakorolni óhajtják. 3. Az 1871 május 17-iki törvény értelmében a franczia állampolgárságot választották és megjelölték azt a községet, melyben lakni óhajtanak. (Ez az intézkedés Elsasz-Lotharingiára vonatkozik 1. 4. A kik a községben kénytelenek lakni állásuknál fogva (en qualité sóit de ministre des cultes reconnus par l'État, sóit de fonctionnaire publio. Az idézett intézkedésekből kiviláglik, hogy az 1884. évi törvény visszatért az egységes lajstromnak elvéhez: minden választótól csakis hat havi «résidence»-et követelnek.