Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - Rágalmazás és becsületsértés. Adalékok a büntető novellához

RÁGALMAZÁS ÉS BECSÜLETSÉRTÉS. 2 I I mondat-szerkesztésében hibás szövege alapján ki ne lehessen forgatni. Az 1848. évi sajtótörvény 26. §-a szintén kifejezte, hogy az «elmarasztaló ítélet meghozatván, ez az elmarasztott költségén közzététetik», de a 3$. §-ban egyidejűleg e közzétételre a laptulajdonost vagy lapkiadót is kötelezte. Ily alapon a büntető ítéletnek az a része mindig végrehajtható is volt, most azonban, hogy a sajtóbiróságok némelyike, és különösen a felsőbb forumok a sajtótörvény 35. §-át mellőzik, és csupán a Bp. 574. §-ára alapítják ezt a rendelkezést, előáll az a baj, hogy a büntető ítéletnek ez a része végrehajthatatlan. Ugyanis az elitélt vádlott az időszaki lapoknál rendszerint a szerző, vagy a felelős szerkesztő, ezekre ki nem terjedvén a sajtótörvény 3^. §-ában foglalt büntetőjogi felelősség, ha ők megtagadják az engedelmességet, nincs módja a bíróságnak, hogy azt kikényszeritse, még az esetben is, ha az elitélt szerző vagy szerkesztő meg akar felelni az ítéletnek, fennmarad az a iehetőség, hogy a laptulajdonos a közzétételt (jól felfogva saját lapjának érdekét) egyszerűen megtagadja, mert a sajtótörvény 32. §-a szerint csak azokat a közleményeket tartozik «a szokott dijért számába beigtatni», melyeket a hatóságok beküldenek. E szerint a bíróság ez ítéleti rendelkezésének csak ugy tudna foganatot szerezni, ha ő a szokott dijat a kincstár terhére előlegezvén, keresné meg a laptulajdonost az ítélet közzététele végett. Ámde ennek ellentmondanak a bűnügyi költségekre nézve megállapított kiadási czimletek, és ezzel a behajtás vagy törlés törvényes szabályai is. E nehézségek miatt már vannak is végrehajtatlan ítéletek. Ez tarthatatlan állapot, ezen tehát a novellában segíteni kell.