Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - Rágalmazás és becsületsértés. Adalékok a büntető novellához

208 ZSITVAY LEO volt. Feltűnik mindenek előtt, hogy miért maradt ki innen a tény kifejezése, azért-e, mert az állításba itt a használt kifejezést is belefoglalni akarta, vagy azért, hogy épen azt kizárja. Erről felvilágosítást nem kapunk. A gyakorlat a 263. §. bevezető szavaiból következtetve, mindkettőt belefoglalja e pontba. Ez ellen nincs észrevételem, az 1. pont is igy intézkedvén. A közérdek czimén való bizonyitás megengedése helyes feladat, helyes czél, azonban annak kiterjesztése a jogos magánérdek czimén a tapasztalat szerint be nem vált. Annak törlését kell szorgalmaznunk. Újra utalok az angol — szerintem az egyedül correct — felfogásra, hogy az egyik félnek támadása a másik fél ellen a nyilvánosság előtt csak úgy állhat meg a közvéleményben jogosnak, ha az a közjónak, a közérdeknek szolgálatot tesz. A mi innen marad vagy azon tul megy : az visszatetsző, az a magánélet súrlódásai közé tartozik, és soha igy el nem érheti az etikai értéket. Csemegi az Indokolásban azt mondja, hogy az angol felfogás «igen szük». Lám ez a nagv nemzet, az ő nagy ideális culturai erőivel szűkkeblű ... a rágalmazás területén! Csemegi ezt a «szükésséget» egy példával illustrálja ímely különben is sántít), ámde elfeledi, hogy ezer meg ezer eset közt fordulhat elő csak egy ily eset, melyet sikerrel lekötni vél, de felszabadit más ezereket, melyek nyilván az önbíráskodás jelenségét mutatják. Ez tehát káros felbuzditása az önvédelemnek, annak a jogos magánérdeknek, melynek a törvények számos eszközt adnak, hogy valóban szenvedett sérelmeit reparálja, úgy hogy bátran kikerülheti a BTK.-nek ezt a kétes eredményű privilégiumát. A )ogos magánérdeknek ez a jogczime nem is fordul elő még a mienkhez legközelebb álló olasz BTK.-ben sem. A 263. §. utolsó bekezdése a valódiság bizonyításának büntetőjogi következményét fejezi ki nem épen szerencsés szövegezéssel; elannyira, hogy a birói gyakorlatban vita támadt a felett, hogy ez a beszámitást kizáró vagy utólagosan a büntethetőséget megszüntető okot eredményez-e? Én az előbbenit