Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - Rágalmazás és becsületsértés. Adalékok a büntető novellához

ZSITVAY LEÓ tumnak az uj szövegben egyáltalán kifejezést sem nyer, t. i. az, hogy a vád (feljelentés) valamelyes hatósági eljárás alapjául szolgált, és ennek folyamán alaptalannak bizonyult légyen. A mostani szöveget én jobbnak tartom azért, mert ezt az utóbbi kelléket magában foglalja, és ezzel implicite az uj szöveg elemét is kifejezi. Különben a 260. §. oly széles, beható és kimerítő judicaturát mutat már, hogy valóban csak hátrányos volna azt a gyakorlatból ily módon kiszoritani, és egy ujat megindítani, mely a «kellő alap» casuistikáján méltán felburjánozhatik. A novella-tervezet a 260. £-hoz külön bekezdésben még egy toldást is csatol és ugy rendelkezik, hogy ennél a rágalmazásnál a Btk. XVII. fejezetéből csak a 268. és 277. §§. alkalmazhatók; a mi nyilván arra a czélzatra mutat, hogy e delictumnak jelenlegi inditványi, illetőleg felhatalmazási viszonyait módosítsa. Egyidejűleg azonban ez az ujitás belevág a birói hatáskör kérdésébe is. Ugyanis az E. T. 17. §-a a 260. §. vétségét a 269 — 272. §§. eseteiben a törvényszékhez, egyéb eseteiben a járásbírósághoz utasítja: ha tehát a 260. §. a novella-tervezet szerint kiesik a 269—272. §. szabályaiból, egészében lemegy a járásbírósághoz. Ezt, tekintettel az itt érdekelt passiv alanyoknak fontos állására ós közjogi tekintélyére, alig lehet helyesen indokolni. De különben is méltánytalan ez a megszorítás a 273. §. alapján eddig gyakorlott kegyeleti joggal szemben, mely szerint a hitves vagy gyermek stb. az elhunyt családfő rehabilitatióját sürgethette a 260. §. esetében is. Végre helytelen ez a megszoritás az osztó igazság szempontjából, mert a 260. §. a rágalmazásnak a 2^8. i;-ban meghatározottnál súlyosabb esete, és mégis a tervezett újítással annál rosszabb helyzetbe jut a megtorlás garantialis részében. Ugyanazért a 260. §-nak ilyetén megtoldása mellőzendő volna.