Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - Rágalmazás és becsületsértés. Adalékok a büntető novellához

RÁGALMAZÁS ÉS BECSÜLETSÉRTÉS. 197 Becsületsértés. (261. §.). A 261. §-ban meghatározott becsületsértésre nézve főként a büntetési tétel az, mely ellen a legtöbb felszólalás, sőt feljajdulás történik. Az ily támadásokért való megtorlás elégtelenségét kapcsolatba hozzák a társadalmi életviszonyok eldurvulásával, a párviadalok terjedésével; minélfogva általánossá vált az az óhajtás, hogy itt a szabadságvesztésbüntetés szigorával kell az áramlatnak gátat emelni. A novella-tervezet helyesen teszi, hogy alapjában meghagyta ennél a vétségnél — annak egyszerű alakjánál — a pénzbüntetést mint főbüntetést. A régi magyar törvények is ez alapon állanak, és az a századokig gyakorlott 25 nehéz girából iioo frt p. p.j állott nyelvváltság elvi álláspontja most is actualitással bir, mert a becsület elleni sértések főforrása a neveletlenség, mely nem képes az emberi indulatnak, pergő nvelvének féket vetni. Ha ettől az alaptól eltérünk és reálépünk arra a területre, a hol a társadalmi kiválások több igényt támasztanak, lejtőre jutunk, mely a jogegyenlőséget érzékenyen sebzi meg. Azonban a verbális injuriának némely eseteiben ugy mint a reális injuriának eseteiben helye van a mostani fokozott büntetési szigornak. Ennek iparkodik megfelelni a novella-tervezet olyképen, hogy pénzbüntetéssel kapcsolatos szabadságvesztés büntetést állapit meg: 1. nyomtatvány utján elkövetett becsületsértésnél, 2. ha a reális injuria tettleges bántalmazásból állott, és 3. ha törvény által alkotott testület, vagy hatóság tagja vagy közhivatalnok ellen hivatásának gyakorlására vonatkozólag követtetett el. Az 1. és 2. pontra nincs észrevételem, azonban a 3. pontot eltévesztett dolognak tartom. A 2^8. §-nak nincs ilyen rendelkezése a tisztviselők oltalmára. Nincs is szükség reá ott. de a 261. §-nál sincs, mert itt csak az esetben volna annak