Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 4. szám - Rágalmazás és becsületsértés. Adalékok a büntető novellához

RÁGALMAZÁS ÉS BECSÜLETSÉRTÉS. Hatóság előtti rágalmazás. (260. §.). A 260. ,ss'. szövegére észrevételem nincs, és ugy vélekedem, hogy czélszerübb ezt érintetlenül igy meghagyni. A novellatervezet azonban a 260. §. szövegét mégis revisio alá vette és az uj szöveget ekként hozza javaslatba: «Rágalmazást követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, a ki mást valamely hatóság előtt büntetendő cselekmény elkövetésével kellő alap nélkül vádol, ha a hamis vád büntette vagy vétsége fenn nem forog'.. A módosítás először is a mostani 260. §-nak azt a jelzőjét «büntethető» érinti, midőn helyébe teszi azt a szót «büntetendő». Megengedem, hogy ez correctebb jelző, azonban nem szabad felednünk, hogy a mostani kifejezést a képviselőházi igazságügyi bizottság nem ok nélkül formulázta igy, és pedig az alapon, hogy egybefoglalja és igy egységes fogalommal helyettesítse a Btk. javaslatának 217. §-ában foglalt azt a kettős tárgyat: a büntetendő cselekményt és fegyelmi eljárás alá tartozó kötelességszegést. Ugyanez a tekintet dominált a 2^8. §-nál, a hol a tényállítás következményéül azt az egybefoglaló kifejezést: «büntető eljárás okát képezné" használja. Ha tehát a novella a 260. §-nál ezt az újítást megkívánja, akkor helyesen mindkét tárgyat ki is kellene jelölnie, nehogy a mostanitól eltérő felfogásra nyújtson alkalmat. A másik különbség a szövegben az, hogy mig a mostani szöveg azt mondja: «ha vádja alaptalannak bizonyul», a novellatervezet helyébe teszi azt, hogy: «kellő alap nélkül vádol». Megengedem, hogy a mostani szöveg nem fejezi ki helyesen a 260. §-ban külön minősitendő rágalmazás fő alkotó elemét, de ép oly kevéssé a tervezet szövege. Itt a fősuly — szemben a hamis vád tudatosságával — a gondatlansági elemen nyugszik, tehát ennek kellene kifejezést adni. A másik kelléke e delic-