Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. IV. Fejezet. A kísérlet. (Btk. 65-68. §§.) 10. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. irányadó. Sui generis de'ictum pl. a btkv. 126. §. 1. és 4. pontjában emiitett kisérlet; a btk. 142. §-ában meghatározott szövetség, a mely az első esetben a felségsértésnek, a m ísodik esetben a hűtlenségnek bevégzett bűntettét állapítja meg, a 288. §-ban pedig a rendszerint büntetlen szövetségnek büntetendőségét állapítja meg. Az ismertetett itélet azonban azt bizonyítja, hogy a lényegben a kir. Curia az itt képviselt álláspontot osztja. 3. A 67. §. csak akkor alkalmazható, ha az ott meghatározott feltételeket «a tettesv valósítja meg. Minthogy a «tettes* szót kétféle értelemben lehet venni, u. m. közönséges, tehát a szorosabb értelemben vett részeseket is átfoglaló, vagy pedig a részeseket kizáró technikai értelemben, s minthogy a törvény a tettes szót mindkét értelemben használja, — igy pl. a btkv. 338. §-a nemcsak a tettesekre, hanem a részesekre is szól. Kérdés támad, hogy a 67. §-ban a tettes szó mily értelemben veendő. A nézetek eltérők. Némelyek a szót technikai értelemben veszik, részint azért, mert a btkv. 67. §-ában objectiv büntetést kizáró okot látnak (igy Olshausen), részint azért, mert (igy Schátze) a felbujtásnak vagy segélynek nincs kísérlete. Mások megfordítva a tettes szót közönséges értelemben veszik. Egyik nézet sem fogadható el. A törvénynek ratiója és tartalma alapján ez önkéntes elállás esetében (67. §. 1. p.) a tettes szó szükségszerűen technikai értelemben veendő, mert a büntettet csak a tettesek, illetőleg társtettesek viszik véghez, azért a véghezviteltől csakis ezek állhatnak el. A felbujtónak és a segédnek elállása nem elállás a véghezviteltől, s igy az ő büntetlenségét sem eredményezi, ha a tettes el nem áll. A tevékeny bűnbánat (07. §. 2. p.) esetében ellenben a tettes szót közönséges értelemben kell venni, mert a büntettesság feltételét, az ered mények elhárítását nemcsak a technikai értelemben vett tettes valósithatja meg, s a jogérzülettel ellenkeznék a felbujtót vagy segédet, a ki az eredményt elhárította, ennek daczára büntetni csak azért, mert nem ő volt a tettes. A m. kir. Curia ezzel a kérdéssel tüzetesen nem foglalkozott. Egy esetben a kérdést egész helytelenül oldotta meg. A.-nak felbujtására B. és C. vele mentek sértett udvarába lopás czéljából. Midőn C. az ablakot benyomni készült, ebugatásra A. és B. megszaladtak. C. a lopást ennek daczára végrehajtotta. A Curia 1893. jun. 2.* A. és B. vádlottakat önkéntes eláll ís alapján felmentette. 4. Az önkéntes elállás (67. §. 1. p.) csak be nem végzett kísérletre vonatkozik, mert az eláll ís fogalmilag csakis a kisérletnek ebben a stádiumában lehetséges. Bevégzett kisérlet esetében csak a bűncselekmény tényálladékához tartozó eredmény esetleg még lehetséges elhárításáról, vagy — pl. az ölési szándékkal kilőtt golyó nem talált — a kisérlet ismét* U. o. JI. k. jii. l. ** Ebben az esetben az elállás önkéntességéhez is legalább szó fér.