Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - Az ügyvédi sérelmek az igazságügyi bizottság előtt. 2. [r.]

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. Hogy praktikus nehézségek vannak a pro viribus feleiősség keresztülvitelénél, megengedjük; de azért bölcs a törvényhozó, hogy legyőzze a nehézségeket. Aztán egyet ne feledjünk: a felelősség korlátja megállapításának nem keli fillirnyi pontossággal történnie. Jelesül: ha a tartozások az üzlet értékét vagy az utóbbi az előbbieket tetemesen meghaladják, akkor a becslés épugy elesik, mint elesik az örökösnél, mert a priori bizonyos, hogy az átvevő az előbbi esetben nem felel, az utóbbiban felel; ha pedig a két érték körülbelül fedi egymást, akkor a concrét esetben az igazságtalanság, ugy-e bár, csekély, s ha a becsű inkább magasan mint alacsonyan történik, akkor a hitelező jogos érdeke teljesen védve van, s az átvevő legrosszabb esetben valamicskéi ráfizet. E^en tulteszszük magunkat: de azon nem, hogy a becsületes üzletátvevőt kiszolgáltassuk más ember hitelezőinek. Elvi álláspontunk szembe helyez bennünket Neumann Árminnak nagy tudást eláruló apológiájával, mely a november 28 iki ülés első felét betöltötte. Előadása sokakra nagy hatással volt; számos érvének meggyőző ereje bennünket sem hagyott érintetlen. Aggályainkat azonban, sajnos, nem oszlatta el; s ez aggályok nyomós voltát senki sem tagadhatja. * A mult évi deczember 4-iki ülés tárgya a felülvizsgálat kérdése volt ('(Felülvizsgálat a polgári perrend törvényjavasltában a képviselőház igazságügyi bizottságának módositásai szerint»). A kérdés érdemével lapunk többször is foglalkozott; legutóbb behatóan a Jogállam 1905. évi deczemberi füzetében (624. s k. 11.). Az ott kifejtett állásponttal az előadó, dr. Magyary Gé\a egyetemi tanár, lényegében azonos eredményekre jutott; a mi annyival örvendetesebb, mert ebben a mi, főleg gyakorlati észrevételeinknek teoretikus alapon való igazolását láthatjuk. Magyary a kérdést széles elméleti alapon tárgyalta, s nem egy szempontból nyitott uj és tanulságos perspektívát hallgatói előtt. Egészen stringenter meggyőző és jogtudományunkban eddig mig nem érvényesített szempont az, hogy az okiratnak mint bizonyító eszköznek felhasználása bizonyítás, s mint ilyen, kivül esik a felülvizsgálat körén, ha a vonatkozó jogszabály ugy van formulázva, hogy a felülvizsgá'ati biróság bizonyítást nem foganatosíthat. Helyesen utal előadó arra, hogy a bíróságoknak az a ma elfoglalt á láspontja, mely az okirat értelmezését, mint jogkérdést, a felülvizsgálat körébe belevonja, a most jelzett irányban változhatik, s ezzel az a visszás helyzet állhat elő, hogy az okirat értelmezése elől a felülvizsgá'ati biróság elzáratik. Helyes és érdekes a közjogi és magánjogi peijog-nak az egész vonalon keresztülvitt megkülönböztetése. Nem győzött meg Magyary arról, a mit a kormányjavaslat ama szövegének védelmére felhozott, hogy ((felülvizsgálati ok az, ha valamely