Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1904 / 2. szám - Az ügyvédi sérelmek az igazságügyi bizottság előtt. 2. [r.]
104 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. tényállís valósága vagy valótlansága nyilván helytelen ténybeli következtetéssel állapíttatott meg». Előadó a javaslat 538. §-ának e helyivel való egybevetéséből tartja meghatározhatónak e rendelkezés értelmét, de adós maradt ama kételyünk eloszlatásával, melyeket a fent jelzett helyen érintettünk. * A deczember 19-iki estét dr. Gábor Gyula előadása töltötte be a kato* nai börtönrendszerről. A fölötte ac'uális témához mint katonai szaktekintély Keresztes Károly tábornok-hadbiró, továbbá dr. Vámbéry Rus\tem és dr. Král Miklós szóltak hozzá. Érdekes adatokban bővelkedett Gábor felolvasása. Jel'emző pl., hogy azok a katonai foglyok, a kik hosszabb szabadságbüntetésüket a civillbgházakban töltik ki, súlyosabban bűnhődnek, mint civil fogolytársaik, mert rájuk nézve érvényben maradnak a katonai büntetőtörvények által előirt súlyosbítások (böjt, kemény fekhely, ma^ánfogságba zárás stb.), mely súlyosbításokat a többi foglyok csak mint fegyelmi büntetéseket kénytelenek elszenvedni. A büntetés nagyobb súlyossága más részről egyenértékét leli annak rövidebb tartamában. Gábor ezt a helyzetet kifogásolta; helyesen utaltak azonban a felszólalók arra, hogy ennek a katonai szolgálat érdekében megvan a rácziója, mert a polgári szabadssgbüntetéshez hasonló enyhe elbánás a katonákat büntetendő cselekmények elkövetésére ösztönözné, csak hogy a kemény katonaélet elől a szerintük kényelmes fogház falai közé vonulhassanak vissza. Mindenesetre kívánatos, hogy a Jogászegylet minél behatóbban foglalkozzék a katonai büntetőjognak remélhetőleg nemsokára dűlőre kerülő kérdéseivel is, s hogy a katonai szakférfiak is minél intenzivebben vegyenek részt e vitákban. ¥ Ez év január 9-én dr. Holitscher Szigfrid budapesti kir. közjegyzőhelyettes tartott igen érdekes előadást «közös végrendeletek és örökjogi szerződések a polg. tkv. tervezetében» czimen. Az előadó minden szavából kitetszett az az egyedül helyes alapgondolat, mely a jogot az életszükségletek kielégítésére szolgáló gyakorlati eszköznek tekinti, s mely ebből kifolyólag a jogszabályok szerkesztésénél nem ismer más parancsot, mint a czélszerüséget, nem ismer más ideált, mint a jogi parancsoknak az életszükségletekhez való teljes és tökéletes alkalmazkodását. Jelesül ellene fordul ez az alapgondolat minden oly intézkedés vagy intézmény conserválásának, melynek fenntartását mással, mint a történeti múlttal, a nemzeti szellemmel, az ősök hagyományaival stb. nem igen lehet indokolni. Teljesen osztjuk azokat az érveket, melyekkel előadó az irott hitbér elejtése mellett harczol. Igaza van abban, hogy más az ilyen intézmény jellege addig, míg az Íratlan szokásjog homályában lappang, hol szögletességeinek