Jogállam, 1904 (3. évfolyam, 1-8. szám)

1904 / 2. szám - Az ügyvédi sérelmek az igazságügyi bizottság előtt. 2. [r.]

I 02 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. azért, mert az üzletátruházások nagy része rokonok és sógorok közt megy végbe, a kiknek ily abszolút felelősségét a javaslat külön kimondja; de meg azért is, mert a felelősségnek idegenek közt az az egyetlen korlátja, hogy az átvevő nem ismerhette az átruházó valamelyik tartozását, praktikus szem­pontból teljesen jelentéktelen, — a mint ezt a javaslat ellen felszólalt Baumgarten Nándor és Engel Aurél is kiemelték. Már pedig ezt az abszo­lút felelősséget a mi üzleti forgalmunk nem birja elviselni: e törvény meg­szüntetné az üzletátruházásokat, már t. i. a becsületeseket, s é'etre kel­tené azokat, a melyek az ő saját kijátszását czélozzák. De nem is érdemli meg ezt a béklyókba veretést a mi üzleti forgalmunk. Az üzleteknek becsületes átszállása egyik kézből a másikba a vagyonjogi forgalomnak becses része és a gazdasági haladás egyik fontos eszköze: ezt támogatni kell, támogatni jelesül azzal is, hogy az insolid és élősdi elemektől meg­tisztítjuk. Csak ez lehet az üzletátruházás ügyével foglalkozó javaslat ten­dentiája; e tendentia pedig eleve kizárja, hogy a becsületes átvevő is saját vagyonával fizesse meg elődje adósságait. Sophisma az. a mire az indoko­lás, úgy látszik, nagy súlyt helyez, hogy az átvevő csak az ismert tartozá­sokért felelvén, ne vegye át az üzletet, ha sokalja az adósságot. Sophisma először is azért, mert, miként fent jeleztük, közgazdaságilag már az is óriási baj, ha a kereskedelmi üzlet akkor, a mikor átruházásának tény­beli, gazdasági előfeltételei megvannak, jogi akadályok miatt nem mehet át más kézbe. De sophisma ez különösen azért is. mert üzlet átvételénél az azt terhelő adósságok összege habár nem is lényegtelen, de általában nem irányadó szempont. A mikor egy-egy existentia megalapítása, az át­vevőnek egész jövő élete sora van koczkán, a pillanatnyilag fennálló adós­ságok kérdése nem elsőrangú kérdés. Az életben tehát az átvevő nem igazodhatik ez után, vagyis kénytelen átvenni az üzletet a teherrel együtt; más kérdés,, miként boldogul aztán. A becsületes átvevőt nem szabad sújtani. A becsületes átvevő felelős­ségének végső korlátja az üzlettel rá szállt érték. Miért? A hitelező joggal nem igényelheti, hogy az üzletátruházás őt kedvezőbb helyzetbe hozza, mint a saját adósával szemben volt; hiszen az üzletátruházás ténye ő reá nem tartozik, csak annyiban, hogy az az alap, melyre számitott akkor, mikor hitelezett, megmaradjon. Ez az alap pedig kettős: először az üzlet, mint egységes vagyonérték; másodszor a maga adósának (az üzlet átruházójának) személyes vagyona. Az utóbbi megmarad az átruhá­zás daczára (keresk. törv. 20. §.) kielégítési alapul; nincs tehát ok, hogy az átvevő többel, mint az átvett üzlettel (cum viribus) legyen felelős. Mert ha az átvevő ezzel felelős, akkor a hitelező ugyanabban a helyzetben van, mint volna átruházás nélkül; mert felel neki: 1. az üzlet; 2. az átruházó személyesen. Már sújtjuk az átvevőt, ha az átvett üzlet értéke erejéig saját vagyonával (pro viribus) teszszük felelőssé; de korláttalanul szavatol­tatni őt, ehhez — merészség kell.

Next

/
Thumbnails
Contents