Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1903-ban

560 BÍRÓI GYAKORLAT. zat is ad a Curia döntésének. Mégis azt vélem, hogy a törvény kiterjesztő magyarázatával a Curia az adott esetben jogos érdeket védhetett volna meg, és a tisztességtelen versenyről szóló törvény hiányán segíthetett volna. A 13/1903, sz. határozatban mindazáltal helyesen állapítja meg a Curia, hogy oly jelző használata, mely üzleti foglalkozás folytán illeti meg a czéget (p. o. «olajipar r. t.»). nem tekinthető czégbitorlásnak, még ha más czég ugyancsak foglalkozása jelzésére használja e kitételt. Ez már valóban túl menne a czégoltalom helyes határán. — A czégbitorlás elleni védelem kétféle uton haladhat, per utján és perenkivüli eljárással. A perenkivüli eljárásnál az érdekében sértett fél kérvényileg indítja meg a czégbiróság felügyeleti jogának gyakorlatát, ámde ez nem kötelezi a bíróságot a közbelépésre, sőt nincs is joga közbelépni akkor, ha a czégbitorlás nem nyilvánvaló.* A Curia ezért 639/190?, sz. határozatában (J. Dt. 163.) a keresk. elj. 6. §-ának 2. pontjára hivatkozva a czégbitorlás kérdését külön perre tartozónak mondotta ki, mindkét alsóbiróság más irányú végzését megsemmisítette, mert nem tartozik a perenkivüli eljárásra annak a vitás kérdésnek eldöntése, vájjon egy újonnan bejegyzett czég szövege a már előzőleg bejegyzett czég szövegétől oly világosan különbözik-e, a mint a kereskedelmi törvény 17. §-a előirja. A kereskedői segédszemélyzet szolgálati viszonyai, melyek nagyrészt az elavult ipartörvény, és csak kisrészt a kereskedelmi törvény még elavultabb szabályozása alatt állanak, szintén több perre szolgáltattak okot. így a felmondási idő tekintetében a Curia annyira ragaszkodik a 3 hónaphoz, mint maximumhoz, hogy egyik határozatában (602/1902. J. Dt. 92.) az alperest marasztaló makacssági ítéletet is megváltoztatta oly módon, hogy az egy évi végkielégítést 3 havira szállította le, mert az egy évi végkielégítést az 1884: XVII. t.-cz. 92. §-ba ütközőnek találta. Ezzel az állásponttalellentétben a Curia 651/1902. sz. határozatában, midőn a budapesti tábla ellenkező ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy az ipartestület betegsegélyző pénztáránál alkalmazott s igy fontosabb állásra s nagyobb fizetés mellett felfogadott irodavezetőnek felmondási ideje a törvényes gyakorlat szerint egy évi (ép ugy, mint az oki. gazdatisztnek, egyleti orvosnak, fürdőorvosnak, napilap szerkesztőjének és gyárvezető mérnöknek, 1. Curia 604/1903. sz. h.). Felmondás esetén a segéd az ipartörvény 95. §-ának eseteitől eltekintve főnökének kívánságára a felmondási idő tartama alatt is köteles szolgálatot teljesíteni (budapesti tábla II. G. 103/1903.) Míg a rögtöni elbocsátásnak következménye, hogy az alkalmazott teljes fizetését követelheti még akkor is, ha időközben másutt kapott alkalmazást (Curia 13 39/1902. sz.). Kimondja azonban a Curia azt is, (1903 február 12-ikén 9. 112. sz. alatt), hogy az utazónak csak fizetése jár, utazási átalány nem (1. Ü. L. 1903. évf. 9. sz.). * Nagy F 29. §. 4. és 10. jegyzet.