Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1903-ban

BÍRÓI GYAKORLAT. SÓI A társasági jog köréből a közkereseti társaságra vonatkozólag semmi ujat sem tanulunk a Curia 1022/1902. sz. ítéletéből, mely az egyéniczégnek közkereseti társasággá való átalakulásánál a társasági viszony jogi hatályának kezdetét határozza meg, de az 5251/1902 sz. határozatból sem, mely szerint a társaság fizetés-megszüntetéséből eo ipso nem következik a tagok insolventiája. Ellenben érdekesebb az 590/1902. sz. 1903 április 7-iki curiai határozat, mely kimondja, hogy a közkereseti társaság felszámolása a 98. §. 2. pontja alapján az örökös kérésére elrendelendő akkor is, ha örökhagyó társasági tag csakis munkaerejével működött közre, vagyoni betéttel azonban egyáltalában nem járult a társasághoz. (J. Dt. 118.}. A részvénytársaságra vonatkozólag kimondja a Curia, hogy a névre szóló részvények a 173. §. értelmében üres hátirattal átruházhatók lévén a r. t. a birtokosnak azt a követelését, hogy a részvénykönyvbe bevezesse, nincs jogosítva megtagadni, ha csak nem tndja bebizonyítani, hogy a birtokos a részvényeket rosszhiszemüleg, vétkes gondatlanságból vagy egyáltalán nem szerezte meg (1570/1902. sz. Ü. L. 1902. évf. 41. sz.). A törvénynyel vagy alapszabálylyal ellentétben álló közgyűlési határozat megtámadása -a törvény 174. §-a értelmében minden részvényesnek joga; a kereseti formális legitimatióra tehát a Curia (344/1902; Ü. L. 1903. évf. 6. sz.) azt követeli meg, hogy egy részvény a perindításkor bemutattassék és a pernek egész folyama alatt a periratoknál őriztessék illetőleg birói letétbe helyeztessék. Az ily megtámadási perek persze nem igen gyakoriak, a határozat megsemmisítése pedig pláne ritkaság számba meg. így a Curia 1903 márczius 19-én 163/1902. sz. határozatában (1. Jogt. K. 1903. évf. 403. sz.) helyesen utasította el felperest, a ki azt állította, hogy a közgyűlés a felszámolást alap nélkül mondotta ki, és a társasági vagyon eladása tekintetében határozott. Mindezek az ügyviteli czélszerüségnek kérdései, de nem ütköznek alapszabályba, se törvénybe. Az a formális kifogás pedig, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvet nem 8 napon belől, hanem valamivel később mutatták be a törvényszéknél, nem elegendő ok a határozat megsemmisítésére, mert nem minden, hanem csak a lényeges alakszerűség mellőzése jár ezzel a következménynyel (v. ö. Curia 284/1903 sz. J. Dt. 50.). A részvénytársaság képviseletét az alapszabályok határozzák meg. A kereskedelmi törvény persze csak igazgatókat és czégvezetőket ismer. A részvénytársaságoknál ujabban divatba jött igazgató-helyettesi czimet, mely a czégvezetési jogosultságot is magában foglalja, a törvény nem ismeri. A kereskedelmi törvényszék tehát megtagadta az alapszabálymódositás bejegyzését, mely igazgató-helyettesi minőségben teljesített czégjegyzést foglalt magában. Ezzel szemben a bpesti kir. tábla 3195/1902. sz. határozatában elrendelte az alapszabálymódositás bejegyzését, mert «sem a kereskedelmi törvény, sem a czégjegyzékek vezetésére vonatkozó rendeletek nem tartalmaznak olyan rendelkezést, mely a czégjegyzésre jogosított társulati hivatalnokok czimeinek a czégjegyzékbe való bevezetését eltiltaná.)) Ezzel a