Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

A FELSÉGJOGOK ÉS NEMZETI TÖREKVÉSEK A HADÜGYBEN. $4^ csekély számban volt magyar, hogy a hadsereg viszonyainak erős megrázkódtatása nélkül, a kellő számú magyar tiszt hiányában azt ugy sem valósíthatta volna meg. Ennélfogva a törvényben nem intézkedett a hadsereg nyelvéről, nyílt kérdésnek tartva azt fenn, s hallgatólagos hozzájárulásával át lett véve a «status quo» a közös hadsereg magyar részébe, a. német vezényszó és szolgálati nyelv, a zászlók és jelvények. E részben tehát sem O Felsége nem döntött ez ügyben királyi rendelettel, sem a törvényhozás nem szabályozta ezt a kérdést. De tehetett volna-e a törvényhozás másként ? Nincsenek erre positiv statisztikai adataink, de combinative kiszámitottuk, hogy a véderő újjászervezése idején, a korábbi hadseregben a magyarul beszélő tisztek száma alig lehetett több mint az összes létszám 4—5 %-a Ebből a létszámból is tekintélyes rész át lett véve a honvédség felállítása alkalmával a honvédséghez. 1870-ben pedig polgárosittatott a határőrvidék s ennek egész tiszti létszáma átvétetett a közös hadseregbe, különösen a magyar ezredekbe. Az akkori «közös hadsereg» tisztikarának tehát 96—97 %-a nem volt sem nyelvében, sem érzületében magyar, sőt nagy része az abszolút-korszak nevelése és traditiói folytán ellenséges érzületű volt velünk szemben. Ily viszonyok között, ily tisztikar mellett, a «közös hadseregbe*) a magyar vezényleti és szolgálati nyelv behozására gondolni is alig lehetett. Épen nem áll tehát az a függetlenségi párt egy-két szónoka által hangoztatott vád, hogy a közös hadseregbe a német vezényszó és szolgálati nyelv be lett volna «csempészve*.'. Ma a helyzet reánk nézve sokkal kedvezőbb. A hadsereg is jó részben beleélte magát alkotmányos viszonyainkba, a tisztikar is tudja, hogy a fegyveres erő, jelen szervezete mellett,