Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

ROHONYI GYULA nem kizárólag a dynastia hadereje, hanem a nemzet — fegyverben. Az ország lakosságának több mint 60 %-a beszél magyarul, az intelligentia egészen birja nyelvünket. Az államigazgatás minden ágában a magyar a hivatalos nyelv. Ez a vezénynyelve és szolgálati nyelve a honvédségnek és a népfölkelésnek. A tisztképzés tekintetében az 1897 : XVII. és XVIII. t.czikkel megtettük az első lépéseket arra, hogy még a közös hadsereg részére is magyar nyelven képezzünk tiszteket. Ezek a törvények jelölik meg egyébként a helyes kibontakozás irányát a jelen zavaros helyzetből, azokat a feladatokat, melyeknek megoldása előli a nemzeti aspiratiók ei nyelvre ne-ve nem érvényesülhetnek. Békésen, czéltudatosan és kitartással ebben az irányban kell folytatnunk a megkezdett munkát. Az ország tudomány-egyetemein, az akadémiákon mindenütt, a közép- és szakiskolákban csaknem kivétel nélkül magvar nyelven képezik az ifjúságot. Ily viszonyok közt most már nagyobb jogosultsággal lép előtérbe a kérdés, vájjon behozható-e a közös hadsereg magyar részébe a magyar vezényleti és szolgálati nyelv? S elérkezett-e annak ideje? Katonai szempontok aligha szóinak a magyar nyelv ellen. Az ó-kor római hóditó hadai, a középkorban Attila, Nagv Károly s az ujabb korban I. Napóleon seregei szövetséges, több nyelvű hadak voltak. Magyarországot a töröktől nem egy nyelven vezényelt hadak foglalták vissza, Mária Terézia trónját nem egy nyelvű hadak védelmezték, mentették meg. Fegyveres erőnk mai szervezete mellett, miután a honvédség a közös hadsereg hadtesteibe van beosztva: minden magyarországi hadtest, mely három hadosztályból áll, két közös és egy honvédhadosztályból (igy a budapesti, pozsonyi, kassai,