Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

534 ROHONYI GYULA Pedig a véderő-törvényeinkből idézett rendelkezések sokkal jelentéktelenebb dolgokat is sorolnak az egységes vezérlet fogalmai alá, a milyen pl. a felfegyverkezés, sőt még a fölszerelés is, a melyeknek az egés{ fegyveres erőben egyenlőknek kell lenni: csak a nyelv azonosságáról, az egynyelvüségrőlj sehol sem rendelkeznek s annak megállapítását sehol sem ruházzák rá O Felségére, a királyra. Ebből pedig azt kell következtetnünk, hogy a nyelv kérdése nem alkotó eleme a% egységes vezérlet és vezényletnek s hogy ennek meghatározása az 1867: XII. t.-cz. u. ^-ában nem ruháztatott rá O Felségére. Az egységes vezénylet nem jelenti az «egynyelvű« vezényletet és lehet valamely haderő különböző tagozatainak vezénylete egységes, a nélkül, hogy egynyelvű lenne. Nem is szabad föltennünk az 1867-iki törvényhozásról azt, hogy oly fontos jogot, mint a nyelv meghatározásának jogát, feladott volna vagy ily általános * közelebbről körül nem irt-) fogalmak homályába burkolva akarta volna O Felségére ruházni. Ha ez lett volna szándéka, megtette volna nyíltan, világosan és lojálisán. A felségjogokat mindig világosan kell körülirni, meghatározni ; nehogy a törvény homályossága, határozatlansága akár itt. akár ott kételyt támaszszanak s alkalmat és okot adjanak a fejedelem és nemzet közti összeütközésekre, viszálykodásra. Ha az 1867-iki törvényhozás a nyelv meghatározásának jogát az 1867: XII. t.-cz. 11. §-ába subsummálandónak tartotta volna: akkor ezt világosan kifejezte volna az 1868-iki véderőtörvényekben, melyek az egységes vezérletet, vezényletet és belszervezet összes alkotó elemeit fölsorolják s e fogalmakat körülírják. Ha az 1867. vagy az 1868-iki törvényhozás lemondott volna a hadsereg nyelve meghatározásának jogáról: akkor nem vette volna föl az 1867: XII. t.-cz. 11. és 12. §-aiba a «magyar hadsereg»-et, nem igtatta volna a kiegyezési törvénybe,