Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

A FELSÉGJOGOK ÉS NEMZETI TÖREKVÉSEK A HADÜGYBEN. $ 3 f> mert a nem magyarul vezényelt hadsereg lehet bármilyen, de «magyar hadsereg» nem lehet. De lehet-e föltenni oly következetlenséget az 1867-iki törvényhozásról, hogy ugyanabban a törvényben (1867: XII.), melynek alapvető tétele, a mint bevezető szavai mondják: «az ország közjogi és belkormányzati önállóságának«... a bevezetés 4. bekezdésében «Magyarország önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségének biztosítása es sértetlen fenntartása )>: ugyanaz a törvényhozás a közjogi .önállóság és kormányzati függetlenség feladásával, — a hadsereg nyelvének meghatározásáról akár nyiltan, akár burkoltan önkényt lemondjon. Ez alig képzelhető! Ennélfogva a magyar törvényhozást (a királyt és nemzetet együtt) illeti meg a nyelv meghatározásának joga, mert arról soha le nem mondott. A nyelv meghatározásának joga nem tartozik sem az egységes vezérlet, vezénylet, sem a belszervezet kérdéseihez, hanem a véderő törvény keretébe, mely a véderő szervezetével (külszervezet) s minden a törvényhozást megillető jogokkal a hadügyekre nézve foglalkozik s a mely jogok a törvényhozásnak az 1867: XII. t.-cz. 12. és 13. §-ában fenn vannak tartva. II. De menjünk tovább egy lépéssel. Kimutattuk, hogy az 18671X11. t.-cz. 11. §-a a nvelv meghatározásának jogáról le nem mondott, hogy ugyanaz a törvényhozás az 1868-iki véderőtörvényekben az egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet fogalmai alá a nyelv meghatározásának jogát nem sorolta s igy az felségjognak nem deciaráiható. Most már részben az 1868-iki. részben a későbbi törvényekből ki fogjuk mutatni, hogy a törvényhozás épen ellenkezőleg a hadsereg nyelvének meghatározását magának tartotta fenn s ezt a jogot ismételten tényleg gyakorolta. S itt fölkérem a t. olvasót, olvassa el az 1867: XII. t.-cz.