Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

5 ]0 ROHONYI GYULA vezetére vonatkozik: O Felsége által intézendőnek ismertetik el». Az idézett törvényszakasz tartalmazza a hadügyekre vonatkozó felségjogokat, melyek terjedelme általában ugv van meghatározva, hogy azok az egés\ hadseregnek «egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére» vonatkoznak, e felségjogok forrása pedig akként van meghatározva, hogy azok «alkotmányunk»-ból vannak levezetve. A II. §. szerint tehát a hadügyekben felségjog mindaz, a mi a fegyveres erő egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik és egyúttal alkotmányunkból, törvényeinkből folyik. Ezeket constatálván, hozzuk tisztába a következő kérdést: mit kell értenünk «egységes vezérlet, vezénylet és beis^erve\e\ •• alatt? s akkor a felségjogoknak egész terjedelmét, körét megállapíthatjuk. Ezek a fogalmak azonban a gyakorlati életben, az egyes államokban különbözőleg értelmeztetnek, a törvényekben különbözőképen nyernek kifejezést: ámbár minden állam nagy gondot fordit haderejének egységességére, vagy legalább egvséges vezérletére, vezényletére és belszervezetére. Vegyük például Németország haderejét, a melvet helyes szervezet és képzettség tekintetében a világon egyetlenegv állam hadereje sem mul felül, s a mely bennünket kettős okból is kell hogy érdekeljen, mert szomszédunk és mert szövetségesünk. A német haderőben csak egy «közös» intézmény van: a hadi tengerészet. A szárazföldi haderő az egyes államok hadseregeiből áll; de egységes szervezettel bir s a császár fővezérlete alatt áll. A bajor, a würtemberg, a szász haderő saját fejedelmének teszi le a hűségi esküt, saját lobogói alatt harezol; de esküt tesz a fővezérnek a császárnak is: «Den Befehlen des Kaisers unbedingt Folge zu leisten».