Jogállam, 1903 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1903 / 9. szám - A felségjogok és nemzeti törekvések a hadügyekben

ROHONYI GYULA rencznek, a ki igazságszolgáltatásunk ujjáalkotása terén szintén «milliókra költötte nagy lelke kincsét*,* halhatatlan egyénisége a magyar jogélet és törvénykezés történetében olyan «nagy éltető eszmévé* alakul át, «a melynek fénye nőttön-nő, a mint időben-térben távozik», s melyhez mi, gyarló utódok ihletért sóvárogva, sokszor szégyenkezve tekintünk fel. És azok az eszmék, melyek Deák Ferenczet a jogászt és törvényelőkészítőt vezették : a törvényelőtti egyenlőség, az igazi szabadelvüség, az emberszeretet vezérelnek majd bennünket, s a mikor majd mi kidőltünk, Önöket, a kik helyünkre lépnek, hogy legtisztább lelkesedéssel, munkabírásunknak egész teljével dolgozzunk azokért, a mik az élet bajai és gondjai közt leginkább felemelik és vigasztalják lelkünket: az igazságért, hazánkért és nemzetünkért! Isten adja, hogy így lehessen! A FELSÉGJOGOK ÉS NEMZETI TÖREKVÉSEK A HADÜGYEKBEN. Irta: ROHONYI GYULA. A folyó évi szeptember 22-én Bécsben kelt, gróf KhuenHéderváryhoz intézett legfelsőbb kézirat, az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ára hivatkozva kiemeli, hogy «a közös hadsereg egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó ügyek Általam (t. i. O Felsége a király által) intézendők el». Az alkotmányos uralkodónak e jogát Magyarországon sem a közjogi irodalomban, sem a gyakorlati politika terén senki kétségbe nem vonta. Ellenkezőleg. Közjogunk szerint nagyobb, kiterjedtebb jogkör illeti O Felségét a hadügyek terén, mint a mennyiről a fentidézett, de a törvényből hiányosan reprodukált szöveg szól; * Arany János ((Széchenyi emlékezete*.